A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Vass Tibor: Anekdoták és történetek az ózdi gyár dolgozóinak életéből

hátaddal Feri!" Ezt most ö nem hallotta. A kapus utánalépett, megemelte a „ceig" zubbonyt és ott látta az üllőt. A kovács szarvasüllő nem simult a hátához és görnyedtté nyomta a 10 kg-os súly. Lámpa alá vonta őt a kapus és a kötéllel, amely eddig egyensúlyba tartotta az üllőt, földre engedte a háta mögé. Feri bácsi isteni nyugalommal vette észre a lopott tárgyat és a körülállók mulattatására kijelentette: „No, de ilyet, valamelyik fuxos (ez a salakkezelő kollégák munkaköri megnevezése) barátom a vállamra tette, ezért nem tudtam olyan egyenesen járni. Észre sem vettem!" Az öreg olyan frappánsan kivágta magát, hogy a feljelentés elmaradt. Egy ilyen ügyes és sikerrel járó vödörszerzés is szájhagyományként maradt fenn, amit nem tagadott meg. Mint mélykemencés II. segédek (fuxosok) a hengermű egyik legnehezebb, izzasztó munkáját végezték. Az 50-60 °C-os légterű kis, szűk sikátorban feladatuk volt a mélykemencék fenekén összegyűlt folyékony 1000-1300 °C-os salak lecsapolása. A 3 méter mélységben, a szűk helyen sokat szenvedtek a melegtől, és így a legnagyobb vízfogyasztók voltak. Ivóvizet a gyáron kívül lévő kutakból, forrásokból, fa- és vaslemez vedrekben hordták be. A csoportjuknál ő volt B. F. - a rendszeres vízhordó. Ez a munkája is közismertté tette. Hiszen éveken át, naponta látták a kapusok és látta el őket a kapuba érve, megpihenve friss vízzel. Mindennapos ismerősként üdvözölték. Ezekben az időkben a dolgozók napi munkájához elkerülhetetlen eszköz volt a lemezvödör. 3-4 darab a hengerészek, a kemencések használatában volt. Fürdők akkor még nem voltak, vödörben (rocskában) mosakodtak. 1940 körül a szokottnál nagyobb lett a lemezvödör kicsempészése, hiszen mindenkinek otthon is szükség volt ilyesmire - sertésetetés, vízhordás, konyhafelmosás stb. - nagy szükség volt rá. Fellendült a kapun kívüli értékesítés lehetősége is. A vízhordók gyakori szokása lett 2-3 vödörrel kimenni a kapun, 1-2 vödörrel visszatérni. A gyár vezetése elrendelte, csak favedrekben lehet kívülről vizet hordani. így igyekeztek a lopást ellensúlyozni. Feri bácsit ugratták munkatársai, nem tud több vödröt kivinni. Szigorúan elvették a kapusok a lemezből készültet. Feri bácsi fogadott. Kézbevett egy fa- és egy lemezvödröt, elindult vízért. Feltűnés nélkül kísérte a kíváncsi had az acélműi darupálya rejtekhelyéig, és onnan figyelték az eseményt. Világos nappal volt. A kijáró „dufart" alá érve, Feri bácsi a kapuból kilépve az ég felé hangosan kiabált és repülőzúgásra hivatkozva, mennydörögve szidta a háborút. Mivel senki nem hallott motorzúgást, kíváncsian keresték az égbolton. Kutatták a hallani vélt repülőt. Feri bácsi közben haladt és hátrált az Olvasó-Egylet épület felé és a bokorba bedobta az üres lemezvödröt. Ezután már nyugodtan bizonygatta a napos égen, hogy valószínűleg vihar, száraz villámcsapás tévesztette meg őt. De a vödör már kint volt. A fogadást megnyerte. Sok trükköt ismert. Fortéllyal tudta kivinni a megrendelt, vagy az általa kívánatosnak tartott árut, de minden rafinált útját, technológiáját nem ismerhettük meg. Anyagbeszerzős tevékenységének titkát magával vitte a sírba.

16 17. Kabát alatt van a drót Az esemény színhelye: a Finomhengermű és az I. számú gyári főkapu területe. Résztvevői: Bendicskó János és Petrillák György forrasztárok, Szakáll János középsori előnyíró és Moók István kapus. Az 1940-es években történt, amikor még sok „szlovák" anyanyelvű dolgozója volt a gyárnak. A következő anekdota róluk szól: Bendicskó János és Petrillák György forrasztárok a finomhengerműi I. sz. kemencénél dolgoztak, és jól megértették egymást. Szakáll János mint középsori előnyíró munkája során gyakran megfordult a kemencénél. Egy alkalommal azt mondja neki Petrillák, hogy kellene neki valami vékony és lágy drót, ami a háznál mindig szükséges. „Jól van Gyuri bácsi, majd hozok a kikészítőből." ígéretét betartva, vitt is. Na, de most hogyan viszem haza - tűnődött Petrillák. Egyszerűen a kabát alatt - mondotta Bendicskó. De ha „megmotoznak" és megtalálják, oda a becsületem - mondotta Petrillák. Ki lesz a kapus a főkapunál, amikor hazamegyünk? - kérdezte Bendicskó. Moók Pista - felelte Petrillák. Akkor ő téged nem motoz meg, mondotta Bendicskó határozottan. Az nem lehet, mert ő nem tesz kivételt senkivel. Márpedig te kivétel leszel, csak bízd rám! '

5 Közreadta: Ivák József. Ózd, 1976. 577