A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Vass Tibor: Anekdoták és történetek az ózdi gyár dolgozóinak életéből

pedig összekötötték a malac sorsával, így lett ebből a szólásmondás: Pl. „Vigyázz, mert úgy megverlek, mint a pengős malacot!", vagy „Úgy megverlek, mint a pengős malacot!"

10 11. A helytelen magyarságból adódó fonákság Az esemény színhelye: a Durvahengermű mélykemence csarnoka. Résztvevők: Zorkóczy Samu vezérigazgató, Faragó Gyula gyárigazgató, Jergel József főforrasztár. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. műszaki vezérigazgatója havonta meglátogatta a részvénytársaság gyárait. Az ózdi gyár látogatása egybeesett a Borsodnádasdi Lemezgyáréval. Borsodnádasdot az ózd-nádasdi vasút „kupéjában" utazva érte el. A gyár dolgozói legtöbbször úgy szereztek tudomást a vezérigazgató ittlétéről, hogy a gyári főkapu előtti vágányon meglátták indulásra készen álló kocsiját, amelyet az iparvasút valamelyik jeles mozdonyvezetője vezetett. Több napos látogatása során szálláshelye nem a Tiszti Kaszinó vendégszobáiban volt, hanem az egyik tisztisori lakás - vezérlak -, számára berendezett lakosztályában. A gyárlátogatás alkalmával a gyárigazgató kíséretében az üzemeket is felkereste, és személyesen is meggyőződött az ott folyó munka menetéről. A vezérigazgató a gyár idősebb és fontosabb beosztású dolgozóit személyesen is ismerte, mivel ezeknek előzőleg üzemfőnöke vagy igazgatója volt. Egyik-másik alkalommal velük el is beszélgetett. Ez a közvetlenség bátorította fel azokat a dolgozókat, akik a kihallgatás, vagy írásos kérelmezés helyett egyszerűbbnek, kényelmesebbnek tartották kérésüket egy gyárlátogatás alkalmával személyesen előadni. Zorkóczy Samu vezérigazgatósága és Faragó Gyula gyárigazgatósága időszakában az egyik gyárlátogatás során, nevezettek a Durvahengermű mélykemence csarnokában tartózkodtak. Tiszteletteljes köszönés után hozzájuk lépett Jergel József szlovák anyanyelvű főforrasztár (lakott: Kisfaludi 25. sz. alatt) és hibás magyarsággal, személyes természetű, de az igazgató hatáskörébe tartozó kérését adta elő a vezérigazgatónak. A vezérigazgató meghallgatta és a következőket válaszolta: „Rendben van Jergel!"- Itt az igazgató felé fordult - az igazgató úr majd elintézi. A rendkívül mord képű és sohasem mosolygó Faragó Gyula gyárigazgató pedig nyomban rámordult. „Miért nem jött hozzám? Miért kellett ezért a vezérigazgató urat megállítani!" Erre Jergel József önérzetesen kihúzta magát. Egy kicsit végignézett az igazgatón, s így válaszolt: „No csak nem megyek a lábadhoz, ha ín a fejeddel is beszílhetek". Köszönt és elballagott. A kérése elintézést nyert és este a Tiszti Kaszinóban jót derültek az eseten, melynek híre bejárta az egész gyárat.

11 12. A pórul járt szalonnasütő Az esemény színhelye: a gyári gépműhely. Résztvevők: Szabó László vízvezeték- szerelő és a gépműhely dolgozói. A szalonnasütésnek többféle módját ismerték és alkalmazták az ózdi gyárban. A legelterjedtebb formája a nyárson sütés. A szalonnasütő nyárs 4-5 mm átmérőjű drótból készült. A termelőüzemi dolgozóké egyszerű kivitelű, a műhelyi „iparosok" általában fényes felületű drótból készítették, csinos kivitelben. A nyárs hossza kb. 80 cm. Az egyik vége lapított, hegyesen végződő. A másik vége gyűrű alakúra kiképzett. Az ellapított rész hosszának mérete a nyársra húzandó szalonnaadagtól függően változott. Egy-egy 20-25 dkg-os szalonnadarab sütése nem ment ritkaságszámba. Voltak, akik a fanyársat kedvelték. Ezt fenyőfából készítették, vagy az erdőben választották ki az e célra legalkalmasabb egyenes vesszőket. A szalonna nyársra húzásának, bevagdalásának többféle módját ismerték és gyakorolták. Ez a szalonnadarab alakjától is függött. A szalonna bevagdalását a nyársra húzás előtt végezték keresztirányba, a nyárs tengelyére merőlegesen. Voltak, akik a nyárs végére egy fej vöröshagymát szúrtak. A ráfolyó forró zsír annak belsejébe hatolt és azt jól átpárolta. Mások kolbászdarabot tűztek a nyárs végére. Akik hizlaltak sertést, a szalonnát füstöléssel tartósították. Ezek füstölt szalonnát fogyasztottak. Igen elterjedt volt a lemeztepsiben való szalonnasütés. A feketelemezből készített, nyéllel ellátott kisméretű tepsibe szeletelt nyers szalonna - gyakran kolbászszeletekkel ízesítve -, tűz vagy 10 Közreadta: Krausz József. Ózd, 1977. 11 Közreadta: Bogyó János. 1973. 573