A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Vass Tibor: Anekdoták és történetek az ózdi gyár dolgozóinak életéből

ANEKDOTÁK ÉS TÖRTÉNETEK AZ ÓZDI GYÁR DOLGOZÓINAK ÉLETÉBŐL VASS TIBOR Fiatalon, 17 éves koromban kerültem az Ózdi Vas- és Acélgyárba 1939-ben. Az itt töltött 44 évből az utolsó 12 évet az Ózdi Kohászati Gyártörténeti Múzeumban töltöttem. 1983-ban mentem nyugdíjba. Azóta is foglalkozom hely- és ipartörténeti kutatásokkal. A nagy múltú kohászati üzemben töltött éveim közül 21 évet az igazgatóság termelési apparátusában töltöttem. Munkám során az 1950-es évek második felében volt egy időszak, hogy feladatomat képezte a sajtó képviselőivel való kapcsolattartás. Az Ózdra érkező újságírók a gyár jelene mellett folyamatosan érdeklődtek a gyár múltja iránt is, összehasonlítás céljából. Ezért hozzáláttam a múlt emlékeinek kutatásához. A legtöbb segítséget kezdetben a gyár műszaki könyvtárától kaptam, ahol tanulmányozhattam a különböző ipartörténeti monográfiákat és a régi Bányászati és Kohászati Lapokat. Később betekintést nyertem az államosított Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. iratanyagába a Magyar Országos Levéltár jóvoltából. Az 1960-as évek elején kerültem kapcsolatba az ózdi helytörténeti kutatókkal. Néhányan 1962 nyarán elhatároztuk, hogy ezentúl kollektíven fogjuk gyűjteni Ózd és környékének régészeti, településtörténeti, néprajzi és üzemtörténeti szellemi és tárgyi emlékeit. Még az évben - november 9-én - 21 fő részvételével létrehoztuk a „BorsodMegyei Múzeumok Baráti Köre ózdi csoportját", amely később felvette a „Lajos Árpád Honismereti Kör" nevet. Hozzáláttunk a múlt emlékeinek folyamatos gyűjtéséhez, feltérképezéséhez és a gyűjtött anyag feldolgozásához. 1971-ben egy átalakított gyári épületben megnyílt az állandó jellegű „OKÜ Gyártörténeti Bemutató", melyet 1975-ben múzeumi rangra emeltek. 1971-től most már nem hobbiból, hanem főfoglalkozásként foglalkoztam ipartörténettel. Hiába mentem 1983-ban nyugdíjba, nem maradtam hűtlen a hely- és ipartörténeti kutatásokhoz. Több mint negyven év alatt 47 kisebb-nagyobb tanulmányom jelent meg nyomtatásban. Közülük 7 munkám könyv formájában. Ezek egy kivételével mind nyugdíjas éveimben kerültek kiadásra. Valamennyi munkámnál - a levéltári kutatások mellett - felhasználtam a gyárban több évtizedig dolgozók személyes visszaemlékezéseit. Az ózdi Vasfinomító- és Hengerlőgyár 1847-től üzemelt. Kezdettől a munkások igen nehéz körülmények között dolgoztak. Ezért sok esetben humor nélkül képtelenség lett volna a munkát elviselni. A humorral megáldott emberek aranyat értek. Ezeket az érdekes történeteket folyamatosan lejegyeztem. 30 év alatt - 1973-tól 2004-ig - 68 kisebbnagyobb terjedelmű anekdotát és történetet gyűjtöttem. Legtöbbet Kovács Antaltól és Bogyó Jánostól. A legsikeresebb évem a gyűjtés terén a 2004-es esztendő volt. Amikor informátoraimnak elmondtam, hogy mi a tervem a gyűjtéssel, mindenki „kitárulkozott" előttem" Ezek után gyűjtésemnek egy töredékét közreadom, melynek olvasásához jó szórakozást kívánok! 565