A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

A bál délután 5 órakor vette kezdetét. Ekkor, egészen 8-9 óráig, legények-lányok még nem nagyon táncoltak. Ott volt a teljes gyermeksereglet: iskolások, s olyanok is, akik még nem járnak iskolába. A tánchely jó részét ők foglalták el. Táncoltak, tanulgatták a lépéseket, fiúk a lányokkal. Az igazgató szerint meg kell engednie, hogy a gyerekek is ott legyenek, mert a szülők hozzászoktak ehhez, a hagyományokba való belenevelődés egyik formája ez. Lassan, fokozatosan itt tanulgatnak meg a gyerekek táncolni. Összekeveredve velük ott táncolnak a felnőttek is, azoktól lesik a lépéseket. Lány, aki már bálozónak számít, elég kevés van a faluban. Miután a gyerekeket hazaküldték, nyugodtan lehetett táncolni: volt hely. A nyolcadikos lányok már nagylánynak számítanak (egy kicsit nagylánynak), az igazgatót rávette a többi rendező, hogy adjon nekik engedélyt az ottmaradásra. A faluból a fiúk általában odadolgoznak, csak hét végén jönnek haza. Gyárban, bányában, építkezésen vagy az erdőgazdaságban. A lányok közül hárman dolgoznak oda. Érdekes volt megfigyelni, hogy azt a lányt, aki a taktaközi AG-ban dolgozik, s csak hét végén, esetleg csak kéthetenként jár haza, s barátnői is azok, akik odadolgoznak, alig táncoltatták, szórakoztatták. Bált ritkán, évente háromszor-négyszer rendeznek mindössze. A táncrend még erősen hagyományos: sok csárdást kívánnak. Általában egy-egy szünet közötti időben egy hosszú csárdást, és egy ugyanilyen hosszú tangó, fox, keringő egyveleget játsszanak. A zenészeket külön kellett meggyőzni arról, hogy sok csárdást játszanak. Mogyoróska A községben most majdnem mindenki hófogó fonással foglalkozik.

50 A hozzávalót szabadon gyűjtik az erdőben, a maguk adta anyagból elkészített hófogó darabjáért kb. 40 forintot fizetnek nekik. A falusi „közmunkának" egy sajátos módja: amikor a harang kötele elkopik, elrongyolódik, a harangozó vagy a kurátor végigjár a falun, és mindenki ad egy-két csomó kendert, amit kötélgyártó sodor meg kötélnek. Ezt mindenki kötelező érvényűnek tekinti.

51 Tulajdonképpen Baskó is, Mogyoróska is a „világ vége": országút csak eddig jön, innen tovább nem megy. Ennek ellenére Mogyoróska sokkal kulturáltabb, intenzívebbek a kapcsolatai más területekkel, mint Baskónak. A földrajzi helyzet különben az etnikaigazdasági vonzódást is meghatározza: Baskó leginkább Szántó, Tállya, s távolabb Tokaj, Rakamaz irányába vonzódik, Mogyoróska viszont a Hernád völgyével tart kapcsolatot. 50 Lehetséges, hogy éppen ottjártunkkor a MÁV vagy útfelügyelőség alkalmi megrendelésének tettek eleget a mogyoróskaiak, mert Petercsák T., 1981. nem említette a legjellemzőbb faipari termékek között a hófogót. 1 Szabó L., 1965. 135. a múltba utalja a szokást: „Az első világháború előtt Baskón és Regécen a hívek fonták meg a harangkötelet, később már csak a kendert vagy a rávaló pénzt adták össze." 561