A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

parancsnak", a jövőt szolgáló logikus döntésnek fogtam fel akkortájt a kollektivizálást, csupán a megvalósítás módja és hatása miatt háborogtam-szomorkodtam. És persze megmosolyogtató ötleteket is papírra vetettem a „népművelő" feladatairól és lehetőségeiről, mert elhittem, komolyan vettem, amit népmüvelés szakosként megtanultam. Csupán azért retusáljam ki egykori meggyőződésemnek ezeket az árulkodó nyomait, mert mostanság mindenki úgy tesz, mintha amnéziában szenvedne, s igyekszik letagadnimegtagadni a ma már takargatni való „véteknek" minősülő ifjúkori naivitásait? Meggyőződésem, hogy a „megfigyelő" személyiségjegyeivel, tájékozódása korlátaival együtt érdemesek az olvasói figyelemre ezek a feljegyzések! Különösen az esetben, ha „kutatástörténeti adalékként" szeretné valaki hasznosítani! Ha arra lesz kíváncsi szakmánk oktatástörténetének majdani búvárlója, hogy miként zajlott, milyen intellektuális légkört feltételezett a debreceni Egyetemi Néprajzi Intézetben nevelődött néprajz szakos egyetemi hallgatók terepmunkája. A zempléni kutatásra és oktatási célú terepmunkára jellemző volt szándékok és az eredmények persze ilyen dokumentumoktól függetlenül is felvázolhatóak lennének. Hiszen a majdani oktatás- és kutatástörténész fellelheti Szabadfalvi Józsefnek, mindanynyiunk mentorának, e kutatások legfőbb szervezőjének egykorú beszámolóit,

4 és a monográfiává - kismonográfiává,

5 tanulmánnyá,

6 közleménnyé formált, s azonnal vagy némi idő eltelte után publikált „eredmények" is bárkinek rendelkezésére állnak. Talán a (nem feltétlenül a színvonaltalanság miatt!) kéziratban maradt: adattárban őrzött szemináriumi dolgozatok, szakdolgozatok, no meg a gyűjtési cédulák tanulmányozása kedvéért lesz szükséges némi erőfeszítést tenni, mert az korántsem biztos, hogy annak idején a tanszék adattárán kívül a területileg illetékes megyei múzeum adattárába vagy az Ethnológiai Adattárba eljutott - ahogy azt az akkor érvényes szabályzat megkövetelte volna - minden néprajzi érdekű kézirat. Az azért kitetszik az egykorú kutatási beszámolókból és a publikációkból (még inkább a kéziratban maradt gyűjtésekből!), hogy több hallgatói generáció tanulta a terepmunkát az abaúji-zempléni falvakban: már az 1950-es évek elején többen és visszatérően kutattak itt (ekkor még nem volt néprajz szakos képzés Debrecenben, ám etnográfiai-folklorisztikai szakdolgozatok készültek), s még azok közül is néhányan ezekben a falvakban gyűjtötték szakdolgozatuk anyagát, akik az 1970-es évek első felében végezték Debrecenben a néprajz szakot. Időközben persze többször is módosult, hogy mely falvak-kistájak tartozzanak az alaposan, s melyek a másodlagosan vizsgálandó falucsoporthoz, és - emlékezetem szerint - sohasem is tisztázódott egyértelműen: mi legyen a körülhatárolás kritériuma. (Pedig a minél egzaktabb ismérvek alapján történő körülhatárolás érdekében egy néprajzi atlasz-szerű adatgyűjtést is kezdeményezett Szabadfalvi József a számításba vett falvakban - korántsem megnyugtató eredménnyel, ugyanis csak feliben-harmadában végeztük el a gyűjtést.) És többször fogalmazódott meg, majd halt el egy sokszerzős táj-monográfia lelkesítő terve! (Lehet, hogy nem voltak 4 Szabadfalvi J., 1956., 1964., 1981. 5 Ikvai N., 1967. - a legalaposabban tanulmányozott zempléni falvakhoz közeli abaúji térségről készült tematikus kismonográfiák: Paládi-Kovács A., 1967.; Szilágyi M., 1980. 6 L. a Szabadfalvi J.-Viga Gy., (szerk.) 1981. gyűjteményes kötet tanulmányait (e kötetben egyébként nem az Intézetben nevelkedett kutató is publikált), valamint - teljesség igénye nélkül - az 1950-1970-es évek fontosabb publikációi: GundaB., 1956. 126-134.; Szabadfalvi J., 1963., 1967., 1968.; UjváryZ., 1957., 1960., 1969.; Ferenczi l, 1960a, 1970b; Ikvai N., 1958., 1962.; Szabó L, 1965.; Flórián M., 1966.; Barta l, 1977.; Niedermüller P., 1977., 1979. 7 Pl. UjváryZ., 1958.; Dobrossy/., 1969. 546