A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bodnár Mónika: A magyarországi Gömör kézművessége

A térségünkben ugyancsak elterjedt fürészelt és faragott díszítésű fatornácok első készítői is ácsmesterek voltak. Kelemérben a legtöbb és legdíszesebb ilyen tornácot Jakab Rási János készítette 1890-1912 között, valószínűleg ő volt az, aki meghonosította ezt a vidéken. Jakab Rási János az 1880-as években sokfelé dolgozott ácsként, többek között a Pelsőci Faipari Rt. alkalmazottaival a térség munkáskolóniáinak és tiszti házainak építésénél. Ezek külső faszerkezetét fürészelt mintákkal ékesítették. Minden bizonnyal itt sajátította el ezt a technikát, melyet aztán mesterfokra fejlesztett, amit bizonyítanak pl. az ő keze alól kikerült keleméri parókia fürészelt díszítményei is.

49 Keleméren kívül Zádorfalván, Szuhafőn, Gömörszőlősön, Alsószuhán, Trizsben is találunk hasonló módon díszített tornácokat. Dobosy László kutatásaiból tudjuk, hogy Gömörszőlősön az 1879. évi árvíz utáni újjáépítésekkel hozható összefüggésbe a fatornácok elterjedése, melyeket az 1910-es évektől kezdődően fürészelt díszítésekkel láttak el. Az itteni díszítéseket nem tanult ácsok vagy asztalosok készítették, hanem a famunkához értő helybeli parasztemberek. M. Babus Béla az 1910-es években gyakran dolgozott segédként tetőt, tornácot vagy csűrt építő ácsok - legtöbbet Hován János putnoki ácsmester - mellett. A munka során elleste a szakmai fogásokat, később önállóan is épített csűröket. Megtanulta a tornácdíszítések készítését is, egy idő után maga is készített ilyeneket. 0 maga tervezte meg a mintákat és fűrészelte ki a deszkákat. A legdíszesebb fűrészelt munkát saját házára készítette 1926-ban. Ugyancsak készített fürészelt díszítéseket Babus P. Benjámin is, valamint saját házára Puskó János, Babus Géza és Kovács Pál kovács is. Gömörszőlősön más községbeli mester csak egyetlen munkát végzett, Varga István fatornácát Horváth Lajos szuhafői ács készítette.

50 6. Szalmakötés, vesszőfonás A természetben föllelhető növényekből már a régészeti korokban is készítettek az emberek építményeket és különféle használati eszközöket. Térségünk népessége is sokáig alkalmazta a vesszőfonást, a 19. századig lakóházak is, ezt követően már inkább csak melléképületek készültek paticsból. Ezzel a technikával készült kerítést olykor még ma is láthatunk. A paticsfalat, -kerítést általában mindenki magának készítette. A falazás anyagának megváltozásával ez a tudás lassan háttérbe szorult, de ki azért teljesen nem veszett. A kosárfonás alapjaiban a fentiekre épülő tevékenység. Kosárfonáshoz sok parasztember értett, különösen a szegényebb falvak lakói. Demeter István is azt írja falujáról, Trizsről hogy az ott élők saját maguk fonták a krumpliszedő, fahordó, ruháskosarat, valamint a szecskás kosarat. Sok ember maga csinálta zsúpszalmából a szakajtókat és a köpüket is.

51 A gömörszőlősi Kovács Zsigmond a fafaragás mellett kosárfonással is foglalkozott, fűzfavesszőből szekérkasokat készített saját maga és megrendelői részére.

52 Babus P. Benjámin is font a szekér belső oldalához való oldalkast, gyümölcsaszaló kast, nagyméretű szecska- és pelyvahordó kosarakat, kisebb méretű szecskás, illetve krumpliszedő és zöldségeskosarakat, szegletes etetőkast, tyúkkeltető és lúdkeltető kasokat, kézi- és hátikosarakat. Nemcsak vesszőből, háncsból is font kosarakat. Ilyenkor a 49 Koleszár K.-E. Kovács J-Laki-Lukács L, 2004. 11. 50 Dobosy L, 1979.; Tankó Gabriella. 51 Demeter I., 1983. 17. 52 Tankó Gabriella 531