A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bodnár Mónika: A magyarországi Gömör kézművessége

energiával működtetett hámorban ugyancsak vízikerékkel hajtott köszörükövön élezték az ott gyártott szerszámokat.

15 3. Textilművesség A vizsgált térség minden falujának határában voltak kenderföldek, a kendertermesztés általánosan elterjedt volt a térségben. A megtermelt kender feldolgozása női munka volt. Eredményeként készültek a viseleti darabok alapanyagaként szolgáló vásznak, valamint a háztartásban és a paraszti gazdaságban használatos textilféleségek: abroszok, törlők, törölközők, szakajtókendők, kosárkendők, lepedők, valamint ponyvák, zsákok, tratykosok, tarisznyák stb. A vizsgált térség viselete a 19-20. század fordulójára polgáriasuk, a ruházatot ekkor már nem házi vászonból készítették. A második világháború után a paraszti életforma eltűnésével a szövés is majdnem eltűnt, egyedül a rongypokrócot szőtték még hosszú időn keresztül, elvétve gyakorlatilag majdnem napjainkig. A munkafolyamat részletes ismertetése jelen munkának nem feladata, már csak azért sem, mert ez lényegét tekintve nem különbözött a más vidékeken gyakorolttól. Röviden csak annyit kívánunk ezzel kapcsolatosan megjegyezni, hogy a kender feldolgozásának egyik fontos színtere, a fonó a közösségi életnek is egyik jelentős helyszíne volt. Fontos szerepet játszott többek között a fiatalok kapcsolatteremtésében, a párválasztásban is. A szövés már nem közösségi, hanem egyéni munka volt. A 20. század elejéig csak elvétve akadt olyan ház, ahol téli időszakban ne lett volna felállítva a szövőszék, vagy ahogy ezen a vidéken nevezik, a szátyva. Bár a legjobb módúaknái előfordult, hogy nem maguknak szőtték meg a szükséges vászonmennyiséget, hanem szövőasszonyt fogadtak.

16 A szövőszéken, ezen az egyébként gyakran szintén házilag gyártott szerkezeten készültek a végvásznak. A durvább vásznakat kenderfonalból szőtték, a finomabbakhoz pamutot is használtak, de a tiszta pamutvászon sem volt ritka. Általában ezekre a finomabb vásznakra kerültek aztán azok a tetszetős, a mai ember számára is szemet-lelket gyönyörködtető motívumok, melyek a néprajzi kutatók figyelmét már korán felkeltették. Térségünkben is többen folytattak ilyen irányú kutatásokat. Több pályamunka is foglalkozik a munkafolyamat részletes leírásával. A madzagokat leginkább cigányok szőtték, ehhez speciális madzagszövőt használtak. Kantárt is ők csináltak, durva kenderfonálból fonták hozzá a fonalat.

1 Erős ruhaszárító köteleket is készítettek.

19 Vannak publikációk, melyek bemutatják a vidékre jellemző díszítési eljárásokat, bár ezek szinte kizárólag csak a szedettes szőttesekkel foglalkoznak.

20 Az egyéb díszítési eljárások gyakorlatilag feltáratlanok, pedig még ma is gyűjthetők a hagyományos paraszti háztartások különbözőképpen díszített darabjai, így a keresztszemes vászonhímzések, a laposöltéssel díszített vászonféleségek, a szálvonásos, vagdalásos azsúrvarrások, mesterkékkel, subrikákkal, a különféle rojtkötésekkel díszített vászonféleségek. 15 Szablyár P., 1999.814. 16 Pl. Zádorfalván a legnagyobb gazdának Deme Sándor számított. Az ő felesége nem szőtt, hanem valamelyik falubéli szegény asszonyt fogadta fel szövőasszonynak, akinek munkájáért természetben (mézzel, túróval stb.) fizetett. (Kosján László gyűjtése HOM NA 4500) 17 Molnár M., 1974.; Molnár M., 1984.; Demeter István 1983. 18 Zombarka Márta gyűjtése (HOM NA 4279), Kosján László gyűjtése (HOM NA 4483) 19 Kosján László gyűjtése (HOM NA 3988) 20 Dobosy L, 1987.; Koleszár K.-É. Kovács J.-Laki-Lukács L, 2004. 524