A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Sümegi György: Csabai Kálmán festőművész levelesládájából

Kedves Feleségedet tiszteltetem, és küldök neki egy fényképet a cicáról. Aki végülis a Timi névre hallgat, és néha oda is jön, ha hívják. üdvözlettel és kézcsókkal Samu 2. Kondor Béla Csabai Kálmánnak Kedves Csabai-család, szerencsésen hazaérkeztem, cicástól. Egész úton csendben maradt. Nálunk nagyszerűen érzi magát. Csináltam neki cuclisüveget, nagyon issza a kakaót. Egyébként egy nappal tovább maradtam lent a telepen, és a tejesüveget nem vittem vissza nektek. A cica a keresztségben a CÉRNA(-farkú) nevet nyerte, de nem hallgat rá. Kézcsók és üdvözlet Samu és Kicsi —> (Kakaó) 3. Szalay Lajos Csabai Kálmánnak Paris, 1971. XII. 28. Kedves Kálmán! Igazi karácsonyi ajándékot hozó leveledet megkaptam. Köszönöm, bár a legmeghatottabb köszönet sem lehet arányban szíves és hathatós közbenjárásoddal. Miskolc város megtisztelő meghívását kitüntetésnek veszem, és lelkesedő örömmel el is fogadom. De kötelességemnek tartom mind a város iránt, mind Feléd, hogy a következőkről értesítselek Benneteket. 1.) Nem Miskolcon születtem, hanem a Zemplén megyei Őrmezőn, ahol édesapám 1909ben kihelyezett állomás-felvigyázó volt. Hat hónapos voltam, mikor visszajöttünk Miskolcra, ahol szüleim megszakítás nélkül azóta is laknak. Miskolcon jártam elemibe, és ott is érettségiztem a Fráter Györgyben 1927-ben. 1932-33-ban tényleges katonai szolgálatomat is Miskolcon, a Rudolfban töltöttem. 1924-25-ben Balogh Józsefnél, 1925-26-ban Muhits Sándornál tanultam rajzolni, majd 1926 nyarán Benkhard Ágoston „felfedezett". Miskolcon szerepeltem kiállításon először, 1919-ben vagy 20-ban a háborús gyermekrajzok kiállításán, és 1926-ban a Művésztelep kiállításán. Ekkor két rajzomat meg is vette a város egyik magasrangú tisztviselője, akinek egyébként nagy csalódást okozott a „művész úr" taknyos kora. (Szeretném ezt a két rajzot viszontlátni 45 év után.) 2) 1972 őszén, szeptember, október vagy november hónapban a budapesti Nemzeti Galéria 5 teremben kiállítja 200 - felében a Galéria tulajdonát képező - rajzomat. A kiállítás megrendezésével dr. Fehér Zsuzsa művészettörténészt bízta meg a Galéria. Tehát, ha Miskolc város a fenti két körülmény ismeretében is fenntartaná a meghívást, akkor: 1972. június 15-től augusztus 15-ig dolgoznék a művésztelep grafikai műhelyében a tapolcai szoba igénybevételével. Nem ismerem pontosan a magyarországi művészeti viszonyokat, de azt észrevettem, hogy Pest és a vidéki városok között bizonyos versengés van, ami miatt egy kiállító elsőbbsége fontos körülmény lehet. Mivel Miskolcon leginkább grafikát csinálnék, az anyag reprodukált természete miatt egy időben két helyen is szerepelhetne. De ahhoz is lesz elég egyedi rajzom, hogy két kiállítást egy időben megtölthessék a már otthon lévő, a nálam már kész vagy készülő anyagból. A kérdés tehát csupán a versengés (ha egyáltalán van ilyen) dekóruma szempontjából jelentős. De ebbe én semmiképpen nem szólhatnék bele úgysem. De megértenélek Benneteket, ha Pesttel egyidőben vagy Pest után másodiknak már nem érdekelné Miskolcot a kiállítás. De ha mégis, akkor természetesen feleségem és leányom is lejönnének Magyarországra, bár az ő elhelyezésüket külön is meg tudnánk oldani. Igaz, jobb volna talán együtt, de ez teljesen másodrangú jelentőségű. A fontos az én miskolci, hatásos munkafeltételem lenne. Mivel Miskolcon már nem igen tudják ki vagyok, az esetleg mégis megrendezhető kiállításon vagy vitrinben vagy fényképnagyításban a falon bemutatnánk a „híremet a világban" Párizs, New York, Washington, München, Buenos Aires, Tokió, Milánó, Svájc, Mexico, Montevideo, 463