A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Sümegi György: „Alkalmazott és finom művészet között nincs különbség” Szalay Lajos levelei Konecsni Györgynek (1969)

cirkuszt csináltak a TV-vel is. Nem én kértem, hogy csinálják, lassan egy évre rá műsorra tűzik 1968. szept, aztán végleg leveszik. Mi ez? Értem én, azért és éppen azért. Te meg ezt érted. Most szeretnék én kérni Tőled valamit. Emlékszel, a Zászlónk-ban, 1926-ban megjelentünk. Én szeretném újra látni, mint annak a bizonyítékát, hogy én csak valamivel jobban rajzolok, mint akkor, de ugyanabban a szellemben. 67-ben kerestem, de nem tudtam ráakadni; gondolom, Neked megvan. Levelezel e még Gábor Pállal?

15 Igazán kedves emberek lennének, én nagyon megszerettem őket, persze nem mindig értettem meg, hogy miért gyűlölik annyira azt az országot, ahol mégis csak a legtöbben maradtak meg, hiszen ő maga is a Horthy-Magyarországon, mikor én nem tudtam jól keresni, éppen olyan jól élt, mint az új világban vagy Parisban. Sajnos, a panaszt kisajátították maguknak, és ha valaki levágott lába helyett nem az ő tyúkszemüket nyarvogja, rögtön megbántódnak. Idősebb fia ellenünk érzett vad gyűlöletében magyarul sem akar érteni. No de már nem is csatangolok jobbra-balra ugyanazon a sárgavirágú mezőn; minden csokor, amit összegyűjthetek egyforma, nem árvalányhajas, csak árvamagyaros bokréta. És halott szagú, mint a novemberi temető. Szeretettel ölelünk Benneteket Juci és Lajos „THERE IS NO DIFFERENCE BETWEEN APPLIED AND FINE ÁRTS" LAJOS SZALAY'S LETTERS TO GYÖRGY KONECSNI (1969) The first, never forgottén meeting between Konecsni and Szalay occurred on the occasion of an art competition. György Konecsni (1908-1970) won the drawing contest announced by the Journal Zászlónk in 1926, while Lajos Szalay (1909-1995) came second. This meeting, the clash between their early artwork, turnéd intő a lifelong bittér memory for Szalay. György Konecsni, the winner of the drawing contest announced by Zászlónk, was supported by a grant from his hometown (Kiskunmajsa) during his studies. Szalay had no such support from Miskolc. Szalay brought this up for many decades. They met at the Academy of Fine Árts, where they were fellowstudents. Although Konecsni had beaten him, Szalay always spoke with appreciation about him and his talent. Szalay's letters from 1969, part of Konecsni's bequest, offer a glimpse intő daily problems: Szalay's exhibitions in Hungary, his personal and artistic relations as perceived and interpreted hypersensitively by him. And, alsó, intő the paradoxicai nature of his homesickness, the desire to return to his homeland and the inconsistent, odi et amo nature of this desire. Szalay virtually encapsulates his life and artistic career in these letters. He mentions the impact of the „graphic paraphrases of the 1956 uprising" on his life. He acccntuates the pinnacle of his graphic art, Genesis, a unique collection of drawings, and in his comments on this work, he emphasizes the approach, which shaped (and linked) their work: „there is no difference between applied and fine árts". („Fine art", in this sense, is obviously autonomous art.) György Sümegi 15 Gábor Pál (1913-1993) belsőépítész, alkalmazott grafikus, tipográfus. 1956-tól Párizsban tipográfusként, grafikusként dolgozott. 460