A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Simonyi Erika: Adatok a 10-13. századi kerámiakészítéshez Északkelet-Magyarországról

Kora Árpád-kori kerámiáink között jól elkülöníthető egy sima tapintású, szinte homogénnek tűnő, magas kaolintartalmú homokos agyagból formázott csoport. Ilyen edénytöredékek csak a mezőkeresztes-lucernási falu korai házaiból (pl. az említett bordásnyakú edénnyel keltezett 5. házból) kerültek elő. Megyénkben hasonló anyagú edényeket az edelény-borsodi földvárból közöltek, szintén 10. századi objektumból.

10 Krétaszerü, puha csillámos agyagból készült töredékeket ismerünk VeresegyházIvacsról, Szarvas-Rózsásról homokkal soványított, kaolinos töredékeket említ az ásató.

12 Takács Miklós Kajárpéc

13 és Veszprém megye 10-11. századi kerámiáival

14 kapcsolatban említi, hogy jól elkülöníthető egy vöröses-narancssárgára égett csoport az edények között, amelyek agyaga csak kevés jól átszitált homokot tartalmaz. Az eddigi vizsgálatok alapján elképzelhetőnek tartom, hogy ezek is másodlagos, viszonylag tiszta agyagból készültek és nem beszélhetünk esetükben szándékos soványításról. A kérdést csak további anyagminták elemzése döntheti el.

15 Nagymértékben egyszerűsödik a kép a 12-13. századra: mind az edények kivitele, mind a készítési technika egységesebb színvonalúvá vált. Amint azt a késő Árpádkorban is lakott falu - Hejőkürt és Mezőkeresztes-Lucernás - diagramján (7. kép) láthatjuk, az apróbb kavicsokat is tartalmazó homokos soványítás jellemző a korszakra. E kerámiák esetében a tudatos soványítás tényét a mikroszkópos vizsgálat is megerősítette: egy viszonylag tiszta agyaghoz nagy szemcséjű homokot adtak, a köztes szemcseméret teljesen hiányzik. A dolgozatban szereplő lelőhelyek közül még a FelsőzsolcaVárdombon feltárt, 12-13. században emelt motte lakó- és gazdasági építményeinek maradványában találtunk ilyen jellegű töredékeket. Mindhárom lelőhelyen a széles közökkel bekarcolt csigavonallal díszített fazekakat és bográcsokat szemcsés homokkal soványították, amely ritkán csillámot is tartalmazott. Nagy szemcséjű kaviccsal soványított „budai" fehérkerámia az általunk ismertetett lelőhelyek közül egyedül FelsőzsolcaVárdombon került elő.

1 2. A formázás Holl Imre 1956-ban megjelent „Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez" című, mára megkerülhetetlenné vált alapműve óta általánosan elfogadott nézet, hogy az Árpád-kori edények lassan forgó kézikorongon készültek, és a fenékrész elkészítése után az edény többi részét hurkatechnikával építették fel.

17 Az újabb kutatások 10 Wolf M., 2003. 87. " Mesterházy K., 1983. 141. 12 Jankovich B. D., 1994.410. 13 Takács M., 1993b. 218. 14 Takács M., 1996a. 334. 15 A fentieket figyelembe véve valószínűnek tűnik, hogy amikor a régész „szemcsés/szitált homokkal soványított, jól iszapolt" kerámiatöredéket ír le, a valóságban homokkal, kvarccal „szennyezett" másodlagos agyagot használtak az egykori fazekasok. Ahhoz, hogy e kérdésben tisztábban lássunk, nagy szériákban lenne szükség mikroszkópos vizsgálatokra, amelynek eredményeit a későbbiekben a „hagyományos" szabad szemmel történő leírásnál hasznosíthatnánk. Javaslom, hogy a kvarcos, csillámos-homokos agyagból készült kerámiáknál a néprajzban használt sovány agyag kifejezést használjuk, mivel ez jelenthet természetes és mesterséges soványítást is. 16 Simányi E., 2003. 126. 11 Holl I., 1956. 177. 45