A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Simonyi Erika: Adatok a 10-13. századi kerámiakészítéshez Északkelet-Magyarországról

1. Az agyag előkészítése: soványítás A leletanyag feldolgozásakor első lépésben hagyományos régészeti módszerekkel leírtam a kerámiatárgyakat és az agyagban szemmel látható, soványító anyagként meghatározható részecskék alapján készítettem egy statisztikai elemzést (7. kép). A soványítással kapcsolatos régészeti megfigyeléseket később a mikroszkópos vizsgálat módosította, több esetben bebizonyosodott ugyanis, hogy soványításról egyáltalán nem beszélhetünk. A folyópartokon talált különféle szennyező anyagokat tartalmazó agyagot tisztítatlanul használták fel az Árpád-kori falusi fazekasok. A viszonylag alacsony, 7-800 °C körüli égetéshez a túl képlékeny, magas kaolintartalmú agyag nem megfelelő, ezért a fazekasok számára egyszerű megoldást kínált a homokkal, csillámmal, növényi maradványokkal , , , 7 természetes utón sovanyitott agyag. A vizsgált 11 mintából a kora Árpád-korra keltezett töredékek esetében általánosságban elmondható, hogy elsősorban metamorf kőzeteket (homokot, kvarcot, csillámot, földpátot), másodsorban kevés szerves anyagot tartalmazó agyagból készültek, és nem, vagy csak igen hevenyészve iszapolták ki. A tudatos soványítást csak néhány minta esetében látjuk bizonyítottnak. Adalékanyagot azonosítottunk a mezőkeresztes-lucernási telep legkorábbi házaiból származó kerámiáknál. Szabad szemmel is jól kivehetők az agyagba beledolgozott pelyva kiégett lyukai és nagy szemcséjű fehér kvarcszemcsék. (Utóbbiakat a tárgyak leírásakor még többen meszes adalékként határoztuk meg, de az anyagvizsgálat nem mutatta ki mész jelenlétét.) E kvarcos-pelyvás csoportba bekarcolt vonallal és hullámvonallal díszített fazéktöredékek és egy korai típusú, fémüstöt utánzó, fordított L profilú, hengeres falú bográcstöredék tartozik (8. kép 1.). A töredékek többsége egy házból -a 16. objektumból - származik. E házban 49 db kvarcos-szerves soványítású töredék mellett csak 7 db csillámos töredéket találtunk. Az 5. házban viszont, melyet egy bordásnyakú edény töredéke a 10-11. századra keltez, nem találtunk pelyvás soványítású edénytöredékeket, a betöltésből származó kerámia csillámos, kevés szennyező anyagot tartalmazó agyagból készült (8. kép 2.). További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy eldönthessük, hogy ez a különbség időbeli, funkcionális vagy csak készítéstechnikai különbséget takar-e.

9 6 Az elsődleges, vagy üledékes agyagok vulkánikus kőzetek bomlása során jönnek létre, nagy tisztaságúak, mentesek a szerves és ásványi szennyeződésektől. Gyakrabban találkozunk másodlagos agyaggal, amelyet az eredeti helyéről a folyók, vízmosások elszállítottak, miközben vassal, csillámmal, kvarccal és homokkal szennyeződik. Kardos 1978. 7. 7 Edelény-Borsodi földvár 10. századi kerámialeleteinek vizsgálatakor Szilágyi Veronika a soványítóanyagok kérdésében hasonló eredményre jutott. A csiszolatok többsége olyan egységes, jól „eldolgozott" kvarcos agyag, hogy az mesterséges úton, emberi kéz által nem jöhetett létre. Minden bizonnyal a földvár alatt folyó Bódva partjáról származó agyagot használták a helyi fazekasok. Szilágyi V.-Szakmány Gy.-Wolf M.-Weiszburg T, 2004. 8 A mezőkeresztes-lucernási bogrács a Takács-féle 1. típusba sorolható, amelynek használatát a 10-1

1. századra teszi a szerző. A keltezéshez lásd Takács M., 1986, Takács M., 1993a. és Takács M., 1996b. 169. Abb. 15. 9 Takács M. a Veszprém megyei 10-11. századi kerámiákról írott dolgozatában megjegyzi, hogy a homokos, kavicsos és meszes soványítás egyszerre van jelen több település kerámiájában, szerinte funkcionális különbségeket jelenthet a különböző soványító anyag: az asztali kerámia a szitált, esi Hámos-homokos, a főzőedények között pedig vegyesen megtaláljuk mindegyik típust. Takács M., 1996a. 334. 43