A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Goda Gertrúd: Holló Barnabás (1865-1917) élete és munkássága

pán annak festői mintázását örökíti tovább. Tulajdonképpen egy art nouveau-s, egy szecessziós pályamüvei jelentkezett, amit csak Kallós Oszkár fotófelvétele alapján ismerünk. (A pályázaton Györgyi Gézával vett részt.) Már a portrék esetében megmutatkozott vonzalma a modernebb stílusirányzatokhoz. A terv az altemplom lejáratát körülvevő ünnepi portikusz kialakítására szólt. A kapu fölé a fejedelem lovas szobra, és a szimmetrikusan elhelyezett mellékfigurák kerültek. A kassai dóm gótikus bejárataival rímelő, de mégiscsak a 20. sz. hangján megszólaló kompozíciót az a Madonna-ábrázolás koronázta, ami a vezérlő fejedelem zászlaját is díszítette egykor. A tervezéskor körültekintően figyeltek arra, hogy ne zsúfolják tovább a nagy forgalmú belső teret. A reprodukció számunkra meggyőző, és azonosulni tudunk a művész hőn áhított vágyával. Azonban a századforduló nagy versengéseire jellemző anomália ezt a kiírást sem kerülte el. A torzsalkodásból nem maradt ki a régi patrónus, Stróbl Alajos szobrászművész sem. A mester és tanítványa közötti egykor volt felhőtlen viszony idő múltával kezdett megváltozni. Ha az egészséges rivalizálást nem is vesszük figyelembe, a legfőbb ok a szakadásra maga az új stílus, a szecesszió volt. Míg az idős mester végletekig ragaszkodott a neobarokk felfogáshoz amire meg kell jegyezni a kiírás is szólt - az ifjabbak kacérkodtak az újjal. Stróbl azután minden befolyását és tekintélyét latba vetette annak érdekében, hogy neki legyen igaza, s Holló Barnabás elképzelése ne valósulhasson meg. Ez egy olyan ritka és nem várt helyzetet teremtett, ami nagyon nehezen volt megélhető a sérelmet elszenvedő részéről. Holló már felállványozva dolgozott a dómban, amikor a nem várt támadás érte, félbe hagyatták munkáját, majd le is verték azt. Ez érthetően lelkileg nagyon megtörte. Ehhez hasonló eset nem igen fordult elő a magyar művészeti életben! Istók János így ír a már említett nekrológjában: „Művészi küldetésének teljesülését már-már elérte: a kassai Rákóczi-pályázatból győztesen került ki. Az első díjjal kitüntetett pályaművét azonban elgáncsolták és nem az ő nagyszerű modell-tervezete került kivitelre. Ezzel azután irigyei és ellenségei összeroppantották benne azt az ideált, életének egész erejével, szívének minden lelkesedésével, melegével szoborba álmodta vissza." Szinte csoda, hogy a felvállalt, vagy meglévő munkáival még tudott foglalkozni (Thököly Imre-síremlék), s aztán hosszú időre hallgatásba merült. A Rákóczi-kultuszhoz kapcsolódó Thököly Imre arcképpel ellátott, reprezentatív fehér márvány domborműves epitáfiuma (1909) Késmárkon az evangélikus templom egy kápolnájában található, ami Thököly mauzóleumának lett kialakítva, s tulajdonképpen ennek elkészülte ugyanúgy, mint 1906-ban Vaján a Vay Ádám-emlékmű is a Rákóczi-szabadságharc évfordulójának egy nagyszabású ünnepi aktusa volt. A megtört művész a félben maradt, általa nem kedvelt gipszeit kezdte megsemmisíteni, és nem fogott sokáig új munkához. Eredményeit fiatalon sem élte meg igazi nagy sikernek, s most, amikor egyre több sérelem érte, szinte már képtelen volt feldolgozni a történteket. Ennek a lelki fáradságnak kivetülése a Rokkant kentaur (Centaur, Kolduló kentaur) (1908) című alkotás (MNG 52.19-N), és talán a Vörös ördög is ide tartozhat. Lovat és szilaj lovasát együtt kifejező görög mitologikus lény kényszeradományra szorulva koldul. Invalidus módján tarisznyájába gyűjtögeti a könyöradományt. Nehéz szívvel hozzuk kapcsolatba e művet az alkotója pszichéjével, de bizony magáról vall, s előrevetíti a tragikus véget. Még egy utolsó, nagy erőpróbát tesz. Talán éppen azért, mert az igazságot szolgáltató Mátyás király megfogalmazására kérték fel. A mű címe: Mátyás király az igazságos, vagy kicsit ragadványnévnek tekinthetően „apás Mátyás'" 1912-ben egy pici helység, Sajógömör számított rá. A Gömör megyének nevet adó település felkérése tulajdonkép416