A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Goda Gertrúd: Holló Barnabás (1865-1917) élete és munkássága

HOLLÓ BARNABÁS (1865-1917) ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA GODA GERTRÚD A művészettörténet tudománya gyakorta dolgozik „restanciával". Talán azért is, mert az időbéli nagyobb rálátás segíti a hangsúlyok felismerését, az egykor zavart okozó aprócseprő ügyeket már köd borítja, és az életmű élheti önállósult karriertörténetét. A társadalom ez idő alatt akár világrengető fordulatokat is tehet, a hatalmasságok váltják egymást, sokban változik a világkép, az ízlés formálódik, a divat jön-megy - de mindennek egy jó, egy klasszikusnak nevezhető köztéri monumentum nem esik áldozatul! Holló Barnabás szobrászi hagyatékát együtt látva - egyre inkább világossá válik - nem véletlen, hogy szobraira ma is van igény, s ellenállnak az idő próbájának. 0 azon szerencsés szobrászaink egyike, kinek csaknem valamennyi köztéri emlékműve fennmaradt, s igaz ez az anyaországban lévőkre és a határainkon kívül rekedtekre is. S ez a legtöbb, amit a Sorstól egy alkotóművész kaphat! Jogosan vetődik fel a kérdés: mi lehet még ezen túl a késői feltáró munka oka? Talán éppen abban a korban kell keresni a magyarázatot, amiben a művész élt, és amikor olyan nagy egyéniségek működtek, mint Fadrusz János (1858-1903), Stróbl Alajos (1856-1926), vagy Zala György (1858-1937). (A nagy vezéregyéniségek életútját is csak napjainkban kezdik teljes mélységében feltárni.) A hivatalos művészeknél - akik közül Stróbl Alajos mestere is volt a következő generációnak - sok fiatalnak rövidebb élet adatott és már ezért is kevesebb feladat jutott. A művészettörténeti összefoglalások csupán egy-két kiemelkedő művükről tesznek említést. Holló Barnabás nevének hallatán leginkább két szép reliefje jut eszünkbe. Az elsőt még mesteriskolásként alkotta, s ez az a Széchenyi István emlékére alkotott lenyűgöző mű, ami ma is látható a Magyar Tudományos Akadémia palotáján, a másik pedig Wesselényi Miklósnak, az „Árvízi hajósnak" tiszteletére készült, s ma is megállásra késztet ott, az eredeti helyén, a ferenciek pesti templománál. Bemutatván az életmű egészét, a róla alkotott kép összetettségével megpróbálok lehetőséget adni arra, hogy egy hiteles kép alakulhasson ki Holló Barnabásról, s így foglalja el az őt megillető helyet a hazai szobrászmüvészetben. Holló Barnabás Gömör vármegyében, Alsó-Hangony (ma Hangony) községben született 1865. május 16-án. Apja Farmosi Holló Bertalan volt, aki már birtok nélkül viselte a nemesi előnevet, s így legfeljebb vidéki kúriának volt nevezhető az az egykor volt épület, ahol feleségével, Kisgergely Karolinával élt, s ahol három gyermeke meglátta a napvilágot. (Dr. Mihályfallusi Forgón M.: Gömör-Kishont vármegye nemesi családai, Méry ratio kiad. 1997. 298.) (Anyakönyvi kivonat a szentsimoni rk. egyház anyakönyve alapján: 664/1942). Mivel a család emlékezete szinte szertefoszlott, a jó barát, Istók János szobrászművész (1873-1972) megjelent memoárjára kell hagyatkoznunk a pályaindulás tekintetében. Ez összecseng Lyka Károly feltételezhetően más forrásokból eredő, de mindenkor helytálló ismeretével, így Hollóhoz közel álló Tóth József szobrász (1861-1934) leányának emlékezetével is. így írnak róla: „Tehetsége korán kibontakozott, mert gyermekkori mintázgatásait az apja is kedvtelve szemlélgette." De hamar meghalt a családfő, s ekkor 401