A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dózsa Viktória: A „Weidlich”-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

jövedelmet biztosító kalmárház. 1702-ben Zabari Jánost, majd 1768-ban Trangus Illés patikust találjuk benne. A mai Weidlich-ház keleti fele 1504-ben a város egyik leggazdagabb polgáráé: Olayos Gergelyé, aki gazdag kalmár és olajütő mester volt, emellett városi esküdt Laurentius Thot újvárosi bíró mellett. Családja nyomtalanul eltűnt a történelem során. A barokk korban Bodolay Ábrahám, majd Vay József építi fel azt a házat, amely 1910-ig állott.

65 A bérpalota két közvetlen szomszédja, jobb oldalon Xiffkovich Emil

66 tulajdonában lévő épület, bal oldalon a Borsod Miskolci Hitelbank épülete fogta közre.

67 Homlokzati megjelenése a magyar városi késő szecesszió stílusjegyeinek egész gyűjteményét hordozza magán. A szimmetrikusan komponált utcai homlokzatot lekerekített sarkú toronypár koronázta, melyeknek közeit törtíves timpanonnal lezárt középrizalit töltötte ki. A földszint és az első emelet magasságát elegáns portálszerkezetek dekorálták, a 3-4. emeletig terjedő homlokzati zóna egy valódi bérpalota tömegalakításához méltó építészeti homlokzati megoldást követett. A dúsan díszített homlokzat a maga korában is eklektikusnak számított. Az üzletközpont homlokzati kialakításában még érvényesült az ún. 'Gesamtkunstwerk' szemlélete, amelyben minden díszítő motívum azonos hangsúlylyal jelent meg, s egységes szemlélettel lépett fel. A bérpalota 1911-ben épült, két középkori telken. Korábban Schabinszky László fotómütermét találjuk itt.

69 Az elődépítmények 1893-ban készültek el, az egyemeletes lakó- és üzletház saroképület volt, közön át lehetett a belső, földszintes épületeket megközelíteni.

70 Weidlich háza a város akkori legnagyobb bérháza lett, 30 lakás és 24 üzlethelyiség kapott benne helyet, utolsó beköltözése is befejeződött 1912-re. Tervezője híres olimpikonunk, Hajós Alfréd (1878-1955), aki emellett a Hitelintézeti Palotát (Széchenyi u. 29.) és a Népkerti Vigadót is jegyzi Miskolcon. Érdekesség, hogy ugyanebben az évben nyitották meg újra a budapesti Párisi Nagy Áruházat. Ennek kapcsán felmerülhet az összehasonlítás lehetősége, de Miskolcnak a fővárosétól eltérő társadalmi berendezkedése, illetve maga a két épület jellege is teljesen más: „a pesti óriási mérete, teljes árukínálata és nem utolsósorban reprezentatív külleme, hatemeletes átriumos beltere, teraszos elrendezése révén az első hamisítatlan nagyáruház rangját mondhatja magáénak",

71 míg a miskolci Weidlich-palota otthon, üzlet- és szórakoztatóközpont volt egyszerre. A Weidlich család az első emeleten lakott, lakásuk ablakai az utcafrontra néztek. (A korban általános tényező, hogy a főutca házainak tulajdonosai az első emeleti, utca felé néző lakások tulajdonosai.) A miskolci sajtó ad választ arra a kérdésünkre, hogy kik voltak az első bérlők a palota üzleteiben. 1911. április 15-én jelent meg az a hirdetés, amely tájékoztatja a lakosságot, hogy „...a most épülő Weidlich-udvar tágas nagy udvarán 17 csinos bolthelyiség létesíttetik s ezek 600-800 korona évi bérösszegért folyó évi november 1-től bérbeadók. Ezen ház Miskolc legjobb helyén, az üzleti forgalom középpontjában fekszik s a bazárszerü boltcsoport kiváltképpen a következő üzletágakra igen alkalmas: borbély és fodrász, péksütemény árusítás, mészáros és hentes, tisztított baromfi, friss hal és vad, tej és vaj, tojás, zöldség, burgonya, gyümölcs, cukorsütemény és 65 Komáromy J., 1972.5-36. 66 A dualizmus kori Miskolc leghíresebb és leggazdagabb földbirtokosa, a város első számú virilise. 67 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 1945/1912. 63 Dobrossy /., 1994. 1. k. 264. 69 Dobrossy /., 2002. 9. k. 158. 70 http://herb.miskolc.org/kepek/miskolc/regi/2004n/LP 2004n 02a.htm 71 GyániG., 1997. 16-17. sz. http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/16_17/gyani.html 354