A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Hellebrandt Magdolna: Gesztely-Hernádkak-Nagypart helyszíne és régészeti leletei

Nagy területet foglal el, és körülötte a Sashalmon kívül még számos halmot jelöl a második katonai felmérés, üres kör vagy ovális körül láthatjuk sugarasan a szintvonalakat. Az 1. képen még több halom névvel ellátott, így a Kóczánsashalom, a Harangod-halom, tőle délre a Nagy-halom, délebbre a Strázsa-halom. Az északra látható Halomsor elnevezés a ma használatos térképen (2. kép) Halmosi-tábla jelöléssel él tovább, bár itt sem láthatók a halmok. A légi felvételen több kis fehér folt figyelhető meg a Gesztelyt Csanálossal összekötő úttól délre sorban, és északra is, valószínű, hogy ezek a halmok nyomai. A vár területét bejártuk 2001-ben is, a víztorony környékét (20. kép 1.) és a Nagyút (20. kép 2.) menti szántókat, de semmilyen régészeti lelet vagy objektum nem mutatkozott. Ez érthető, hiszen a Nagyparton, tehát a váron átvezető 37-es út 2003-as kibővítésekor feltárt 3 objektum legmagasabban jelentkező foltja is 40 cm mélységben volt észlelhető, a szántás nem érte el ezt a szintet. Ma már tudjuk, hogy ezek a föld- és vízivárak utak kereszteződésében és átkelőhelyek közelében létesültek.

81 Lénártfalva (Lenartovce), Putnok-Pogonyipuszta, SajókazaFöldvár, s keletre a Hernádnál Gesztely-Hernádkak-Hernádnémeti föld- és vízivárai Ny-K irányban szinte vonalban biztosították az átkelést egyrészt Rudabánya és környéke, másrészt a mai Szlovák Érchegység felől ~ szállított réz, cink és később a vas nyersanyagoknak, áruknak. A politikai hatalommal karöltve a kereskedelmi utak védelmére és vámolásra,

83 tehát gazdasági érdekeket védve alakultak ki a megerősített helyek.

84 A terület régészeti leleteiből kitűnik tehát, hogy a bronzkor középső szakaszában nagyobb telepek, temetők jöttek létre, benépesült a vidék. Ez a folyamat a késő bronzkorban, a kora vaskorban és a szkíta korban is nyomon követhető. Felvetődik e kérdés, kik építették a várat? Az íjjal, nyíllal és karddal, lándzsával, mint támadó fegyverrel felszerelt ellenséggel szemben a föld- és vízivár védelmet jelentett. A földvárak egészen addig működtek, amíg a támadó fegyverek lényegesen nem változtak meg. Még a kelta korban is használatban voltak, s például Bükkszentlászlón 5 a kora vaskori erődítményt alakították át. A Kr. e. 1. század második feléből írásos adatunk is van erre. Július Caesar

86 leírta a gall háború eseményeinél, hogy az Axona folyón híd vezetett át, s ő parancsot adott, hogy a tábort 12 láb magas fallal és 22 láb mély árokkal erősítsék meg. Egy római láb 0,30 m, tehát az árok 6,6 méter mély volt, s a sánc 3,6 méter magasra készült, s ezt a nagy földmunkát erre az egy alkalomra végezték el. Tekintettel arra, hogy a Nagypart föld- és vízivárát minden valószínűség szerint vele egykorú, hozzá tartozó temetkezési halmok övezik, nagy valószínűséggel gondolhatjuk, hogy a késő bronzkor-kora vaskor idején

87 hosszabb ideig használatban volt, mint sánccal-árokkal megerősített védmű a Hernád átkelési szakaszánál. " B. Hellebrandt M., 2003. 222. 12 Schalk, E. 1992. 20. 4. ábra térkép. 13 B. Hellebrandt M., 2003. 220.; B. Hellebrandt M., 2004. 103-126. 14 B. Hellebrandt M., 2005. Sirok és vidéke. Kiadás alatt. i5 D. Matuz E.-Nováki. Gy., 2002. 33-35., B. Hellebrandt M., 1992. 33-73. i6 Caesar, J., 1964. Második könyv 42. Caesar Kr.e. 58-50. között viselt hadjáratot Gallia ellen. 17 BannerJ., 1939. 93-111., fi. Hellebrandt M., 2003. 222. 32