A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Fazekasné Majoros Judit: Fejezetek a szerencsi sajtó történetéből. A Tokaj-Hegyalja (1893-1919)

Mi igyekszünk a Hegyalját érdeklő minden nevezetes mozzanatot felölelni, tért nyújtani minden jóakaratú törekvésnek. Jelszavunk a munka. Jutalma legyen az anyagi és szellemi felvirágzás. Azon tisztelt előfizetőinket, kik lapunkat egész évben elfogadták, de sok elfoglaltságuk és gondjuk miatt annyi idejük sem jutott, hogy a lap előfizetési árát beküldhették volna, ezennel tisztelettel felkérjük, részeltessék kiadónkat azon váratlan, de nem reménytelen szerencsében, hogy összes hátralékaikat új előfizetéseikkel együtt beküldeni kegyeskedjenek. A nyár mindenkinek meghozta a gyümölcsöt, csak a mi szegény kiadóhivatalunk panaszkodik, hogy részére a négyes lóhere-fű nem terem, az anyagi áldás nem tér házába, pedig előfizetője e lapnak oly szép számmal van, hogy ha mindegyik berukkolna ama hátralékos koronákkal: százszoros jóakarat fogja munkáját követni."* A szívhez szóló és rendkívül udvarias felhívásnak azonban nem nagy foganatja lehetett, mert a következő lapszámban egy határozottabb hangú figyelmeztetés is megjelent: „Ne vegyék nehezteléssel lapunk azon tisztelt olvasói, kik már félévi és több előfizetési hátralékban vannak, hogy a mai naptól kezdve lapunkat részükre beszüntetjük, és 8 nap elteltével ellenük követelésünk behajtását megindítjuk, - mert ezt anyagi helyzetünk megkívánja." Az év végén leköszönt a laptól Pech Ferenc is, sokirányú elfoglaltságaira hivatkozva. A kiadó, Simon József az újságban is megköszönte áldozatos és ingyen végzett munkáját. Ebből is tudható, hogy a munkatársak - még a főszerkesztő is -, nem profeszszionális publicisták voltak, hanem a helyi közélet lelkes szereplői: ügyvédek, orvosok, tanárok, lelkészek. Érdekes, hogy a Zemplén-Hegyalja első évfolyamaiban a környékbeli lelkészek közül az evangélikusok voltak aktívabbak. Hézser Emil tállyai evangélikus lelkész egy évig szerkesztette a lapot, de gyakran küldött Czékus László, a nagy műveltségű abaújszántói evangélikus lelkész is cikkeket, tudósításokat, illetve a Tárcza rovatba szépirodalmi müveket és fordításokat. A későbbiekben azonban Paszlavszky Sándor szerencsi római katolikus plébános (aki ugyancsak működött szépíróként is)

10 vette át ezt a szerepet, s az előbb említett lelkészek inkább az Abaújszántó és vidéke című lapot preferálták. Pech Ferenc után két esztendeig Horváth Sándor szerencsi református lelkész volt a főszerkesztő, aki a lap megalakulásától kezdve már a korábbiakban is segítette a szerkesztők munkáját. Az ő időszaka alatt a hírek véletlen sorrendiségét felváltotta egy tudatosabb szerkesztés: a vezércikk után az országos, a megyei, majd a helyi közéleti hírek következtek. Ezt követték az egyleti, társasági beszámolók, majd a színes érdekességek, hirdetések. Az új szerkesztő viszont nem tudott olyan jól együttműködni a tokaji főmunkatárssal, mint elődje, ezért 1895. június 27-én Kröczer doktor bejelentette lemondását. 1896-ban, a millennium évében egy új állandó rovat tűnt fel „Országgyűlés" címmel. Ebben azonban nemcsak a parlamenti eseményeket, vitákat közvetítették, hanem az ezredéves ünnepségekről is itt számoltak be. 1897-től 1906-ig a tulajdonos-kiadó végezte el a főszerkesztői munkát is. Ebből arra következtethetnénk, hogy a kiadó még mindig anyagi nehézségekkel küzdött. Ennek ellentmond az a tény, hogy sem a szerkesztőknek, sem a cikkíróknak nem fizettek járan8 Tokaj-Hegyalja. II. évf. 26. sz.1894. jún. 28. 9 Tokaj-Hegyalja. II. évf. 27. sz.1894. júl. 5. 10 Paszlavszky Sándor egyéb művei: Hymnus az aranyszájú Szent Jánoshoz. Kassa 1871.; Gyermeki bizalom. Schrobenhausen, 1885.; Nogáll János és az erővel teljes magyar nyelv. Pest, 1882.; A hol a pálinka járja. Pest 1889. A Tokaj-Hegyalján kívül a Figyelőben és az Adalékok Zemplén vármegye történetéhez c. folyóiratban is jelentek meg írásai. 324