A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Fazekasné Majoros Judit: Fejezetek a szerencsi sajtó történetéből. A Tokaj-Hegyalja (1893-1919)

1893 végén Hézser Emil lemondott a főszerkesztőségről, mert a lap tállyai szerkesztése és szerencsi megjelentetése feszültségeket okozott. Már az év közepén olyan felhívás jelent meg az újságban, hogy a vidéki tudósítók ne Tállyára, hanem egyenesen Szerencsre küldjék anyagaikat a gyors megjelenés céljából. így viszont a felelős szerkesztő ezeket nem nézhette át, s olyan színvonalú cikkek is megjelentek, amiért Hézser Emil nem szívesen vállalt felelősséget. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez csak technikai jellegű probléma, szerinte a vállalkozás életképes, és írásai továbbra is megjelentek az újságban. Az ő javaslatára 1894. január l-jétől Pech Ferencet bízták meg a ZemplénHegyalja főszerkesztői feladataival. Pech, a miskolci takarékegylet fióktelepének főkönyvelője, a szerencsi közélet ismert alakja volt. 0 szervezte meg az első tüzoltóegyletet a városban, de a nemzeti kaszinó egyik vezetőjeként és műkedvelő előadások rendezőjeként is feltűnik a neve. A főszerkesztő a II. évfolyam első számában vezércikkel fordult az olvasókhoz, amelyben kifejtette programját. Eszerint a lap kiterjeszti a figyelmét a közélet minden ágának fejlesztésére, a közművelődés és az anyagi jólét előmozdítására. Rendkívül fontosnak tartja a megfelelő hangnemet, a „higgadt modort", s azt, hogy a „zsurnalisztikái irodalom színvonalára emelkedve, a művelt olvasó közönségnek fokozottabb igényeit is képes lesz teljesen kielégíteni.'" Az 1894. január 25-én megjelenő II. évfolyam 4. számtól az újság a TokajHegyalja címet vette fel. A fejlécen zárójelben az Ezelőtt: Zemplén-Hegyalja címet is feltüntették, ezzel is jelezve a folytonosságot. A változtatás hátterében az állt, hogy a Zemplén-Hegyalja ez idáig Tokajban nem volt olvasott lap, ugyanakkor a tokajiak is érzékelték, hogy egy helyi problémákkal foglalkozó újságra nagy szükség lenne. 1893 novemberében próbálkoztak is egy új sajtóorgánum létrehozásával. A szükséges engedélyeket ugyan megszerezték, de a Tokaj és vidéke című lapnak csak a mutatványszáma tudott megjelenni. „Fő- és székvárosunk mindent absorveáló ereje önsúllyal nehezedik vidéki hírlapirodalmunkra, s azok akiket a nagyvilág semmit, az országos dolgok is csak keveset érdekelnek, mint a kisiparosok és a birtokos gazdaközönség, kénytelenek szellemi szükségleteiket fővárosi pártlapokból kielégíteni, melyek pedig a vidékek apró dolgaival, de még életbevágóbb ügyeivel is vajmi keveset törődnek. Hogy csak egy példát hozzak fel, a m. k. operaház pazarlásairól többet írtak pár hét alatt, mint a Hegyalja kétségbeejtő helyzetéről egy egész éven át" - írta dr. Kröczer László, a „tokaji szerkesztőség" vezéregyénisége. A nagy tekintélyű orvos-fogorvos

7 - az ő javaslatára átkeresztelt - TokajHegyalja főmunkatársa lett, s ezentúl a fejcímben a főszerkesztő és a kiadó-tulajdonos neve mellett az ő nevét is feltüntették. Természetesen ekkortól a vármegyei és a szerencsi közéleti hírek mellett gyakrabban szerepeltek az újságban tokaji hírek is. Ez az együttműködés ígéretesnek indult, 1894 januárjában a lapnak 100 új előfizetője lett Tokajból. A Tokaj-Hegyalja II. évfolyama is rendszeresen közölt előfizetői felhívásokat. Az 1894 júniusában megjelent felhívásból kiderült, hogy a terjesztésben ők is alkalmazták a jól ismert fogást: előfizetési megrendelés nélkül küldték el lapot az olvasókhoz, és aki elfogadta az újságot, azt előfizetőnek tekintették. Az újonnan megindult újság bizony a létéért küzdött ebben a kezdeti időszakban: 5 Zemplén-Hegyalja, II. évf. 1. sz. 1894. jan. 4. 6 Tokaj-Hegyalja. II. évf. 4. sz. 1894. jan. 25. 7 Kröczer László jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki a szőlőtermesztés témakörében is, a szaklapokban az általa kifejlesztett „egyszerű párosítás" módszerét népszerűsítette. 322