A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Rémiás Tibor: Az 1869-es népszámlálás Derenken (Egy lengyel telepes falu 19. századi társadalma)

pincéjét írták össze 1869-ben, amihez melléképületként 28 kamra (raktár), 8 pince, 59 istálló, 23 akol (hodály) és 39 csűr (pajta) is kapcsolódott. A templom és az egytantermes iskola épületén túl a házak között találhattuk a helyi suszter, a kovács, a csizmadia és más kisiparos műhelyét, a pásztorok és az erdészek házait, valamint a korcsmát. Az akkor már közel 150 éve Derenken lakó lengyel telepesek gerincét, magját az alábbi családok adták: Gogolya, Rémiás, Kusztván, Svéda, Bubenko, Szabados, Kuhta, Mizerák, Zubriczki, Voda, Toporczi, Tátray, Adamusz, Koranoszki, Grigely, Stefán, Svéda, Hudi, Svetlai, Liptai. Szakmájukból (pásztor, erdész, kocsmáros, kisiparos, stb.) eredően betelepülők vagy házasság folytán beköltözött családok voltak: Juhász, Tóth, Veréb, Krehely, Sifáry, Szalay, Krajnyák, Kováts, Dajts, Vozák, Munkátsi, Soltész, Velgyák, Krajlik, Kerekes, Bastyur, Kuru, Dúll, Sniczer, Ferenczi. A háziállatok nagy száma jelzi a földmüvelés mellett az állattartás fontosságát, mondhatni dominanciáját a derenki lakosság körében. Legnagyobb számban ekkor a faluban juh volt, de a 386 darabból mindössze 30 volt nemesített, a többi közönséges. Közkedvelt volt a szarvasmarha is. Valamennyi magyar szürke marha volt, a csira vagy riska svájciakat itt nem honosították meg. Összesen 60 tehenet, 114 ökröt és 63 borjút írtak össze 1869-ben. Ekkor a derenkiek is a marhahúst gyakrabban fogyasztották, mint a sertéshúst, de az utóbbi növekvő népszerűségét jelzi, hogy már 90 sertést tartottak a településen. Az igavonó lovak száma Derenken a 40 évvel azelőttihez (1828) képest majdnem harmadára csökkent, mindössze 32-t scribáltak az összeírok. 1869-ben Derenken keresve sem találtak könnyű lovakat, öszvért vagy bivalyt, sőt kecskét és szamarat sem. Volt még a falu lakóinak 14 család méhe is. Mielőtt táblázatba szerkesztve részleteket tennénk közzé az 1869. évi népszámlálás derenki adatsoraiból, ismerkedjünk meg a falu műveltségi (írni-olvasni tudás) szintjével. A fentiekből tudvalévő, hogy Derenket 1869-ben 451-en lakták. Ebből kiskorú (nem iskolaérett) 87 fő (19,3%) volt. Az iskolások és a felnőttek (364 fő) között csak olvasni tudó volt 113 fő (31%), írni és olvasni is tudó volt 166 fő (45,6%) és sem olvasni, sem írni nem tudó (analfabéta) volt 85 fő (a lakosság 18,8%-a, az iskolaérett és felnőtt lakosság 23,4%-a). 284