A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

házban lakó kereskedők szolgálói voltak, a fürdőzésre a Pap-malom és az Ispotálymalom (Erzsébet tér, Rákóczi u.) közötti patakrészen kerülhetett sor. A fenyítés oka az ilyen esetekben égve hagyott gyertya is lehetett. „Egy éjszaka 11 óra táján észre vévén a' Gazda, mikor a' konyhában lobogva égő és deszka Asztalra tett Gyertya világosságára megijedve fel ébredett, hogy talán tűz van a' Háznál, ki mentt az konyhába, az Edényeit mosatlanul, a' Gyertyát az Asztalon égve, a Pitvar ajtót nyitva (találta); ekkor és illyen állapotban lévén a gazda, hogy többet illy rendetlenséget ne tselekedjen, mert tüz történhetett volna, és edényeit is el lophatták volna, nyitva lévén az ajtó, jól meg verte gazdája" ti. a cselédet. A kereskedő-gazda másik esetet is leír, ami fenyítést kívánt; eszerint a szolgáló „olly kosárba hozván a húst, melyből midőn maga a' Gazda ki vette volna a' Húst, az otsmány szolgálló haja reá akadott tsomóval, ekkorig az Hússal meg ütötte egyszer, mondván Hogy miért tselekedett oly otsmányságot, a' mint hogy ezen Húst ki is vetette a' Gazda, mondván hogy nem Disznó ő, hogy oly Húst egyék." A köznapi életről, s a gazda „elnéző" magatartásáról szólnak azok a felsorolt példák amelyért Saguna úr nem bántotta szolgálóját: „A Pintzéjébe magával el vitte; maga a' Gazda a' pintzébe maradván a' Borai meg tekintésére, a szolgálóját haza küldötte előre, ez pedig ... más pintzébe mentt, és ott töltötte az üdőt", akkor sem bántotta, amikor "három, két-két ittzés palaczkjait, mellyek tele voltak", eltörte, vagy sokszor elment a háztól és későn jött haza, vagy ellopta a felesége csizmáját. Mindezeket összegezve a kereskedő arra kérte a magistrátust, hogy nehogy őt, hanem a feljelentést tevő szolgálóját büntessék meg, mégpedig csukják az áristomba. Ő pedig levonja saját kárát a szolgáló esztendei béréből, s utána az mehet arra, amerre akar. Klain Anna szegődött bére pedig „hamvas szerdától újesztendeig" 13 vonásforint, egy pár csizma és egy bagazia kötő volt. Az ügy lezárása nem ismert, annyi viszont bizonyos, hogy a „sértett" először Szalay András városbíróhoz fordult, majd „nem tudván, hogy város hatalmai alól ki légyen véve Sagona Miklós", tehát nem a város, hanem az uradalom és úriszéke illetékes döntést hozni, panaszát Szőllősy Ferenc uradalmi prefektushoz nyújtotta be, hiszen annyira megalázták és megkínozták, hogy „két heti feküvés után halálhoz közelítvén. Gyónni és más végső szükséges szentségekkel provideáltattni kínteleníttettem."

38 A súrlódások nemcsak a „házuk táján", hanem a boltban, vagy piacon, vásáron is előfordultak. A gyakori esetekből Grabovszki Márton és nemes Pál Antal özvegyének, Viczmándi Zsuzsannának a hetipiacon, 1777. május 17-én történt nézeteltérését idézem. Kiváltó ok az árakban való meg nem egyezés volt. Az özvegy kiabálta Grabovszkinak: „Kurva vagy, kurva is leszel, hamis fontod is van, két esztendeje, hogy elhagytad a kurvaságot." Amikor a görög az asszony megrugdalásával fenyegetett, az megint csak azt kiabálta: „Te rúgnál meg engem? Te kurva, megfogtak Szent Péteren, kurvádat is megcsapták."

39 A példák azt mutatják, ha átkozódás, káromkodás, egymás szidalmazása, lopás, paráznaság előfordult, arra vigyáztak, lehetőleg ne ismétlődjék meg az eset, mert a kompánia szabályzatának egyik pontja kimondta, hogy ekkor az érintett zárattassék ki az egyházközség kebeléből (18. paragrafus). A gazda, vagy kereskedő távollétében annak házát sem volt szabad felkeresnie a kompánia más tagjának, így a tilalmak betartása a gazda-szolgáló viszonyban jelenthetett kicsapongást. Ennek kiderülése, „közszájra" kerülése viszont - természetszerűleg - vált bolti, piaci témává. A gazdag, edényeit féltő, a „nem vagyok én disznó" mentalitású kereskedő nem lehetett a közkedveltség tárgya. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XII. 63. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XIII. 147. 252