A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

írásaival, értékbecsléseivel, kialakul a miskolci főutca bolthálózatának képe. A Fekete Sas vendéglő, a Dőry-kúria, a céhek árulóhelye és a Vay-féle épület, tehát a piackörnyéki épületek, mint uradalmi ingatlanok számos boltnak adtak helyet. Mindez kiegészült a tapolcai apátsági kúriával, s az abban működő bolt-bérleményekkel. Városi fundusokon a „Korona" szállótól a városi quártélyházig (a mai Erzsébet tértől a színházig), de lejjebb is, a pálosok „nagyobb házáig" a főutca északi és déli oldalán egyaránt voltak boltok. Az üzletek, boltok a középkori piactér szegélyén épültek és tömörültek. A Fekete Sas és a Dőry-kúria, a tapolcai apátság kereskedőháza és a Vay-kúria közvetlen környezetében, vagy éppen ezekben az épületekben biztosították a megfelelő helyet működésükhöz. 1815—1816-tól egyfajta tulajdonjogi átrendeződésnek lehetünk tanúi. Ekkor ugyanis az uradalom ezeket a saját ingatlanokat eladta. A Fekete Sast Jakumi János görög kereskedő 25 100 frt-ért vette meg.

26 A Dőry-házat korábban Kozma (Kalota) Miklós és Diamandi Márton görög, valamint Falk Mózes és Falk Lőrinc zsidó kereskedők vették meg. Az épületet 1815-ben a görög kompánia és a két zsidó kereskedő jogi képviselői osztják meg egymás között.

27 A csizmadia árulószín pedig 1816-ban 22 530 Frt-ért Zinzifa (Czinczifa) Ádám kezébe került. Az épületeket egymáshoz viszonyítva a Dőry-háznak volt legnagyobb az értéke. A csak becsülhető boltoknál, vagy boltnak nevezett, de többféle funkciót betöltő építménynél pontosabb az a felmérés, amelyet 1815-ben a kompánia készített, felsorolva azokat a neveket, akiknek boltját bérlik, s amiért az uradalomnak árendát fizetnek. Ebből kiderül, hogy már csak 10 boltban árulnak, nevezetesen a Vay Ábrahám-féle házban van egy boltjuk, a Nagy Ferenc-féle bolt, a Sárkány Pál-féle bolt, Szentpétery Sámuel két boltja, Miskolc város két boltja, s Dőryné Asszonyság három boltja van görög bérleményben.

28 Ezek a boltok azokon a házakon (Fekete Sas, Dőry, Csizmadiaszín) kívül vannak, amelyeket már megvásároltak, de még mindig fizetnek utánuk az uradalomnak. A felsorolt 10 bolt tovább árendálásáról éppúgy nem szólnak feljegyzések, mint a kompánia „kérelméről". Egyébként ezek a pontokba szedett kívánságok évtizedekkel ezelőtt érthetők voltak, a 19. század elején már nem, hiszen tilalmak (a végleges megtelepedéstől, tehát 1774-től) már nem gátolták a görögök kereskedését. A városi üzlethálózatról, ebben a görögök helyéről, de sokkal inkább az 1829— 1837 között megtörtént görög-zsidó üzletváltásról, bérlemény- vagy tulajdonállásról árulkodik az uradalom listája, amelyben 54, bolttal rendelkező kereskedőt idéztetett az úriszék elé, mert boltbéli tartozásaikat (bérleti díjat) nem rendezték a kamarával.

29 Azt gondoljuk, hogy Miskolc üzlethálózatának ez is pontos képe a 19. század első harmadában. Feltünteti a kereskedő nevét, üzletének minőségét, jellegét, s azt, hogy kinek a házában van (volt) a bolt. Él-e a kereskedő, s ha nem, örökösei hol érhetők el. Ha él, használja-e a boltot, ha nem, kinek adta át, vagy mikortól szüntette meg működését a bolt. Ami a változásokat mutatja: 1810-181 l-hez képest nemcsak az adósok száma, hanem a boltok száma is megnövekedett, több mint egynegyedével lett több a századelőhöz képest. Jeljegyzése azon miskolczi kereskedőknek, kik 1837-ik évben költ Felsőbbi meghagyás következtében összveírattattak 's kik ellen 1838-ik év Január 29-én a' T. diósgyőri K. Kamara Uradalom Úriszéke előtt boltbeli census tartozást követelő per kezdődött."

30 26 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 601. Nr. 289. 3. doboz. 27 B.-A.-Z. m. Lt. XI. 501. Nr. 289. 3. doboz MOGY. 1815. évi gazdasági iratok. 28 MOGY. 1818. évi iratok, ül. Dobrossy /., 1988. 348. 29 HOM. HTD. 53. 4462. 1. 30 HOM. HTD. 53. 4462. 1. 245