A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században

azokat maga valóságában árulni köteleztetik." A korcsma és kávéház fölött 1816-ig a céhes mesterek árulószínje működött. A színháztörténetbe is bevonult deszkaszín elsősorban a bőrmüvesek, főleg a csizmadiák termékeinek árusítására szolgált. Bérleti díjat ők is a koronauradalomnak fizettek. Egy épületben volt tehát a görög kereskedő vegyesboltja, a zsidó korcsmája, a görög kávéháza, a miskolci kézművesek áruszíne, s a 19. század elejének együttélési szabályait betartva (vagy az ellen ágálva) helyet kapott itt a kultúra is. A vándorszínészek előadásait az árulószínben nézhette végig a „nagyérdemű", s minden bizonnyal „sokszínű" közönség. 1816-ban az uradalom nem az épület egyes részeinek, üzleteinek bérbeadása, hanem az egész építmény eladása mellett döntött. Vevőként a görög Czinczifa Ádám jelentkezett, s kezese nemes Pilta Mihály, a kompánia egyik elöljárója volt, kétségtelen bizonyságául annak, hogy a vásárlási szándék anyagilag megalapozott. A csizmadiaszín, az alatta lévő kávéház és korcsma (neve szerint: Koplaló korcsma), az építményhez tartozó telek így kelt el 22 530 Rft-ért.

21 Az uradalom és a kompánia között minden bizonnyal pénzügyi problémák támadhattak, hiszen 1822-ben az uradalom kezdeményezte az ingatlan árverezését. Az árverési hirdetmény Budán (is) napvilágot látott a „Hirdetések a' Hazai 's külföldi Tudósításokhoz" című nyomdatermékben. Eszerint "A' Nagy Mélt. Kir. Magyar Udvari Kamara rendeléséből Koronális Miskólcz városában a' legszebb útszában lévő, 's a' Diósgyőri Királyi Uradalmat illető Csizmadia szín nevű nagy épületet, melyben alkalmatos lakó szobák, és áruló boltok találtatnak, úgy szinte jó féle aszú szőllő Borok is, folyó esztendei júl. lOik napján szokott reggeli órákban Licitáció szerint, ugyan Miskólczon a' Praefectorális Háznál a többet ígérőnek el fognak adódni; erre nézve a' kinek a fent írt Háznál 's Boroknak megvételére kedve vagyon, a' fent írt helyen és időben ne terheltessenek megjelenni, a' feltételeket pedig addig is bővebben meg lehet tudni a' Diós-Győri Praefectorális Hivatalnál."

22 A megtartott árverésen az épületet a vargacéh vásárolta meg. Az 1816-ban 22 530 Rfrt-ot érő építményegyüttes most 6023 Rfrt-ért kelt el. A céh, mint tulajdonos egyes helyiségeket bérbe adott, másokat, - így az emeleti részt - maga hasznosította. A „funkcióváltás" jeleként 1828-ban már gyógyszertár (is) működött a földszinti bolthelyiségekben. 1783-at követően 1810-1811-ből származik az az összeírás, amely pontosan mutatja a több, mint negyedszázad alatt bekövetkezett változásokat. Az ezt követő, s érdemi adatokat tartalmazó összeírás az 1836-1843 közötti bérleti díj, bérlő- és üzletváltozásokat rögzítette, tehát ismét jó negyedszázad változásainak észrevételezésére alkalmas. Az 1780 és 1840 közötti időben tanúi lehetünk a mezővárosi üzlethálózat kialakulásának. (Ezek ismeretében lényegesen nagyobb a boltok és kereskedők száma, mint ami az 1828. évi országos összeírásból kitűnik. Akkor ugyanis csak a városi, ül. magántulajdonban lévő boltokat írták össze, s azt is kevés körültekintéssel. Az alábbi két összeírásból kitűnik, hogy fontosabb a város piacközponti szerepe is, mint amilyen következtetésre az általuk feldolgozott anyagból Bácskai Vera és Nagy Lajos juthatott.)

23 „A diósgyőri királyi koronauradalom adóinak és bérleteinek bevételi könyve az 1810-1811. katonai esztendőre" címet viselő (latin nyelven fogalmazott) összeírás a forrás, amely Miskolc mezővárosban 61 adó, illetve bérleti „forrást" sorol fel. A települések közötti arányokat (is) mutatja, hogy az uradalomhoz tartozó települések közül 20

B.-A.-Z. m. Lt. IX. 601. Nr. 241. 21 A szerződés eredeti példánya megtalálható a Herman Ottó Múzeumban. HOM. HTD. 1. 76.2.301. szám alatt, a csizmadiacéh iratai között. 22 HOM. HTD. 53.3809.2. 23 Bácskai V.-Nagy L., 1984. 112. valamint a függelék VIII. táblájának adatai. 242