A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Hazag Ádám: Adalékok a 18. századi Magyarország cigányságának életéről a Szepes vármegyei cigányösszeírás tükrében
elenyésző 5 mennyiségű azoknak a családoknak a száma, ahol nem tüntették fel azt az uradalmat, ahol az illető család élt. Ha megnézzük a korabeli iratokat, tudhatjuk, a 18. század végén még igen sok vándorló életmódot folytató cigánycsoport, illetve család élt Magyarországon, ebből kitűnik, hogy az összeírást végzők csak azokat a családokat írták össze, akik vélhetően letelepedett, vagy ideiglenesen letelepedett életmódot folytattak. Az ideiglenes letelepedés mellett szólnak a korábbi elemzések eredményei. 6 Több miskolci cigányságot érintő összeírásból kiderül, hogy sok család csak időlegesen telepedett meg a városban, a későbbi összeírásokban már nem kerültek feljegyzésre, valószínűleg elköltöztek. A Szepes vármegyei összeírás esetében két járásban maradéktalanul felvették a szükséges adatokat, viszont a második járásban csak a családfő nevét jegyezték fel, illetve azt a tényt, hogy házas-e, ha nem akkor milyen okból. Itt lehetünk tanúi az összeírások visszás mivoltának, hiszen hiányként könyvelhetjük el a feleség nevét, viszont minden esetben találkozhatunk családi állapotával, amit más járások esetében csak elvétve jegyeztek fel. Ugyanebben a járásban vetődik fel az a kérdés is, hogy miért nem rögzítették a családfő, illetve a feleség életkorát sem, noha a gyermekek életkorát hiánytalanul feljegyezték. Ennek oka lehet a végrehajtó hatalom figyelmetlensége, a rendelet félreértelmezése, de oka lehet valamilyen jól felfogott érdek is, ami arra sarkallta az összeírást végzőket, hogy bizonyos adatokat ne rögzítsenek. Mivel az életkor feljegyzésének hiánya mögött nem látok valós érdeket, ezért azt a lehetőséget tartom valószínűbbnek, hogy a végrehajtók félreértés, vagy csak érdektelenség miatt nem jegyezték fel ezeket az adatokat. Ezen ok szemmeltartása mellett tudnunk kell azt is, hogy a cigányság körében az életkor nem játszott fontos szerepet, ha megnézzük a felnőtt cigánylakosság életkori adatait, rögtön feltűnhet a nagyszámú kerekített életkor. Ennek több oka is lehetséges, bár mindkét ok a cigányság sajátos időfelfogásának tekinthető. A cigányok sok esetben nem törődtek életkorukkal, illetve nem a megszokott módon értelmezték azt, ezért vagy irreális életkort mondtak be, vagy az összeírok saját véleményére kellett támaszkodni. Ilyen alapon a gyermekek életkorával kapcsolatban is kétség merülhet fel, a 15 éven felüli gyermekek esetében itt is sokszor találkozhatunk kerek életkorral, kisebb gyermekek esetében azonban az összeíróknak könnyebb dolga lehetett, hisz 10 éves kor alatt könnyebb meghatározni az életkort. Szepes vármegye cigány kovácsai Szepes vármegye cigányösszeírásában a második járásban találkozhatunk egy „új" foglalkozási megnevezéssel, ez pedig a faber ferrarius, amely megnevezés kovácsot jelöl. A megelőző tanulmányban a faber latin megnevezést egyértelműen kovácsnak értelmeztem, viszont a latin kifejezés kemény anyaggal foglalkozó mesterembert jelöl, de mivel az előző összeírások nem tértek ki részletesen arra, hogy a faber megjelölés valójában milyen kézmüvestevékenységet takar, ezért a legvalószínűbb foglalkozási ágat valószínűsítettem. A Szepes vármegyei összeírásban a feber ferrarius kifejezés már egyértelműen jelzi, hogy az illető kézműves kifejezetten vassal, azaz vaskovácsolással foglalkozott, ez az új fejlemény ellenben nem jelenti azt, hogy az előző tanulmányban faber - kovács megjelölés nem minden esetben helytálló. Akkor sem lenne valós az állítás, ha 5 Mindössze két esetben. 6 Tóth P., 1993.205-215. 7 Özvegy, illetve nőtlen. 8 Ebben az időszakban ezt a megnevezést általában így értelmezték. 9 Tehát kő, fém, fa, így kőfaragó, kovács, asztalos. 228
