A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban

kocsisával 1789-ben Miskolcról elindult Zsolcán keresztül Szikszó felé, az út háromnegyed óráig a Sajó töltésén haladt, melyről még a Kárpátok gerincét is láthatta.

30 Krickel 1830-ban Bécsben megjelent munkája, a Gyalogos utazás inkább általános célú útirajz. 1827. szeptemberében indul Miskolcra Egerből. Útközben Cserépen diákokkal találkozik, s egyikük rábeszéli, hogy gyalogoljon vele a bükki erdőkön keresztül Miskolc felé. Hámor helységben éjszakázik, s az itteni vidék - a magas sziklák, amelyek szinte fenyegetően meredeznek a vashámorok fölött, a völgyben futó patak - stájerországi tájakra emlékeztetik az osztrák utazót. A tájhoz hozzátartozik a mészégető boksák átható szaga, a gőzt és tüzet okádó kovácsüzemek képe, és a hámorosok kormos külseje, úgy, hogy az utazó a kénköves pokol tornácán érzi magát, de bőven kárpótolja a táj paradicsomi szépsége. Az erdőségből kiérve az utazót a négyezres lakosú Diósgyőr rendezettségével lepi meg, megjegyzi - talán Korabinszky lexikona alapján -, hogy itt készítik a „Vörös Gyurka" nevű fakulacsot, amelyet utazáskor visznek magukkal. A romos várról tudni véli, hogy itt élt Magyarország első megkoronázott királynője, Mária. Diósgyőrtől csak egy óra séta a szép Szinva-völgyben Miskolc, ahol egy német borkereskedő vendégelte meg. Miskolci tartózkodásának második napján a minorita kolostorban szállt meg, s ismerkedett „a szép mezővárossal". Az osztrák vendég történeti ismeretei szerint Árpád vezér, Álmos fia a környéken rendezte be szállását a honfoglalás idején, és innen hódította meg Pannóniát. Krickel Miskolcon csinos házakat talál, ezek között a megyeháza nyeri meg leginkább a tetszését, amelyet Magyarország egyik legszebb ilyen középületének tart. A minorita kolostort viszont kívülről szebbnek látja, mint a belsejét, csak a főoltárkép - Mária mennybevétele - szépségét dicséri. A görög-ortodox templom díszét azonban éppen csodálatos képei jelentik. Miskolc templomai között felsorolja még a régi és új kálvinista templomot, valamint két zsinagógát is. A zsinagógában aranypaszományos, vörös felhajtásos fehér kabátba öltözött zsidókat lát.

31 Úgy tűnik, a város leginkább gazdag egyházi életével tett mély benyomást Krickelre. Az Avasi templomot düledező, belül is igénytelen régi épületként írja le, amely mellé fából harangtornyot építettek (valójában kőtorony, zsindellyel és fatornáccal), az ottjártakor épülő újabb templom azonban „nagy és világos". Annál inkább lenyűgözi a görögök temploma, amelynek minden ikonja aranyozott mesteri alkotás. A görögöket általában is kedves embereknek tartja, hiszen rögtön helyet szorítottak imaszékeiken a templomukba érkező idegennek. A templommal egy telken álló görög iskolába is meghívták, az alkalom az előző napi vizsga utáni előadás volt. Az eminensek felolvasását trombitaszó és éljenzés követte.

32 A vármegyeházán Krickel miskolci tartózkodásának idején éppen megyegyűlés volt, ahol egymás szavába vágva kiabáltak a nemesek. Báró Vay Ábrahám alispán, akihez az osztrák vendég ajánlólevele szólt, fogadta Krickelt a lakásán, majd a művelt, németül kitűnően beszélő alispánnét is megismerve, elfogadta meghívásukat, s ettől kezdve náluk lakott. A vendéget a vármegyei díszebédre is meghívták, amely gazdagsá" A Sajó [...] magában ugyan nem nagy víz, de mikor a hegyeken a hó olvad vagy zápor esik, szélesen kiont. Kazinczy F., 1878. I. sz. 3 Miskolcz hat zum Theil grofie hübsche Hduser, von welchen das Comitatshaus eines der schönsten in ganz Ungarn ist. Die Minoritenkirche ist von aufien schöner als von innen. Den schmucklosen Hochaltar ziert ein schönes Gemalde, de Himmelfahrt Marid vorstellend. Die griechische Kirche verdient eine ehrenvolle Envahnung wegen des Sciunucks ihrer Gemalde. Aufier den drei katolischen Kirchen ist noch eine alté und eine [neue] kalvinische Kirche, dann zwei Synagogen, derén eine icli besuchte. Der Anblick war mir hier, wegen der Gebrache des dltesten aller Völker neu. Sie waren in weifien Mantel mit Goldborten und rothen Ausschldgen gehüllt. Krickel, A. J. 1830. 137. 32 Uo. 140. 197