A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban

kucsmájukat csak az órák előtti imák alatt veszik le. Az első (magasabb) osztályból, amely a kollégiumi rektor fennhatósága alatt áll, alig kerül ki olyan fiatalember, aki alkalmas lenne az akadémiára. Azt tartják, hogy csak az kerülhet egyetemre, aki a pataki vagy debreceni főgimnáziumban 6-10 évet vagy még többet eltöltött, s a legjobbak között volt. Miskolc városias értékei között a 18. században a rekreáció lehetősége is szerepelt, hiszen a közeli Tapolca ismert fürdőhely volt már a korban is. Az utazó ide is ellátogatott, s megjegyzi, hogy az emberek itt nem kádakban, hanem óriási víztartályokban fürdenek, egyben-egyben 20 személy is helyet foglalhat. A tartályokon keresztülfolyik a természetes meleg forrásvíz, s mindenki együtt fürdik benne, gyerekek, fiúk-lányok, férfiak-asszonyok, teljesen természetesnek tartva ezt a módot. A főnemességnek azonban saját, elkülönített fürdőrészlege van. A külhoni gyógyhelyeket járt utazó igen sok élvezetet talált a tapolcai fürdőben, pedig a környezet és a berendezés meg sem közelíti Karlsbad és egyéb külföldi fürdőhelyek nívóját. Átutazók A reformkor kezdeti éveiben egy német utazó, Elsner szinte minden évben járt üzleti úton Magyarországon, s ezekről az utakról 1840-ben Lipcsében kötetet adott ki. Utazásait általában Pestről, az ország fővárosából és gazdasági centrumából tette, s egy kassai útja alkalmával Miskolcra is eljutott. A városról és környékéről rajzolt képe az egyik legalaposabb útleírás a korabeli utazási irodalomban. Az utazó az Alföldről Harsánynál érkezik el a hegyvidékre, s innen nézhet először szét bizonyos távolságból Magyarország „mennyei vidékeire" (Hinvnelsgegenden), a termékeny síkságra, melyet egy ezüst szalag, a Tisza koszorúz, illetve a Hegyalja dombos tájaira. Amikor továbbindul, s a Miskolc előtti faluba, Hejőcsabára, mintha egy új Jeruzsálembe érkezne, hiszen ebben a helységben rengeteg zsidó él, akárcsak Miskolcon, ahol szinte nyüzsögnek az utcán, mivel igen szeretik az utcai életet, még többnek látszanak, mint ahányan vannak. Elsner szerint Miskolcon a lakosságnak egyharmadát is kiteszik.

28 Miskolc városképe a korabeli német vidéki városokhoz viszonyítva sok kívánnivalót hagy maga után, hiszen utcái szabálytalanok, piszkosak. Kevés a tágas tér a városban, s igen egyenetlenül épültek a házsorok, nagy házak a kunyhók mellé. Itt van a vármegye székhelye is, s a választásokon gyakran folyik vér is. A legutóbbi választásokon a kortesek által feltüzelt emberek felborogatták a piaci bódékat, fosztogatták a boltokat. Miskolc este is élénk város, katonazene hallik és nagy tömeg hömpölyög az utcán, katonaiskolások masíroznak, akik az itteni királyi lövésziskola diákjai. A város környéke „édenien szép", a Szikszóig nyúló hegyvonulaton minden oldalra remek a kilátás a közeli folyókra, mezőkre, a szürkemarha-nyájakra, a juhokat, disznókat nemzeti dölyffel (National-Grandezza) legeltető pásztorokra. Nemcsak a miskolci dombok, hanem a Sajó mesterséges gátrendszere is természetes kilátóként szolgál az utazóknak. Amikor Kazinczy Ferenc kocsiján és 28 Als kame ich in 's neue Jerusalem, so ist es einem, wenn man das Dorf vor der Stadt passirt. Hier sitid inter den vielen Juden die Christen nur eine seltene Erscheinung. Auch in Miskolcz wimmelt es von ihnen. Es ist freilich wahr, dafi man überall die Zahl dieses Volksstainmes überschdtzen wird, weil er ein sietés Gassenlebenfölirt... der dritte Theil der Einwohner von Miskolz aus Juden bestéken müsse. Elsner, J. G. 1840. 1. köt. 231-232. 29 Ilire unregelmaj.íigen und etwas schmutzigen Gassen, und der Mangel an einem geraumigen öjfentlichen Platze, nicht minder die ungleichen Hauser, wo Hütten ind grofie Gebaude durch einander geworfen sind, gebén dieser Stadt kein freundliches Aeufieres. Elsner, J. G. 1840. 1. köt. 232. 196