A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Komoróczy Géza: Mád: A 18. század végi zsinagóga héber feliratai
az alsó sorok, amelyek a donátorokra utalnak, a többinél kisebb betűkkel vannak írva. A chronogrammákat háromféleképpen látjuk, (a) A bejárati kapu fölött egyszerűen felírták a megfelelő héber betűket, amelyeknek számértéke is van. (b) Egyébként pedig ott, ahol a feliratban az évszámot is fel akarták tüntetni, a megfelelő betűket pirossal festették, és föléje külön kis „v" alakú jelet tettek, (c) A Tóra-szekrény főpárkányán lévő feliratban a számértékkel bíró betűk nagyobbak, mint a többi, és a sor alá nyúlnak. (Ezen a feliraton a betűket fából készítették el.) Minden chronogrammában az úgynevezett kis időszámítást használták (a zsidó világteremtési éra évszáma, az évezred nélkül). Ehhez „a világ teremtése utáni" ötödik évezredben hozzá kell adni 1240-et, hogy a polgári (i. sz. / Kr. u.) évet megkapjuk. A feliratokba rejtett évszámok {chronogrammá) érdekes módon vetik fel az épület építési idejének problémáját. A történeti közfelfogás az, hogy a zsinagóga 1795-ben épült. Ezt az évszámot fogadták el most a restaurátorok is. A héber betűk, amelyek a megfelelő feliratokban szerepelnek, nem vehetők ki egészen tisztán, lehetnek n (hé) vagy n (hét) egyaránt. A két betű között mindössze annyi a különbség, hogy elsőben a betű bal szára fölött kis üres hely van, a másodikban pedig szorosan a betű felső, vízszintes vonalától indul. Az első betű számértéke 5, a másodiké 8, ennek megfelelően az évszám lehet 1795 vagy 1798. A kapuzat zárókövén fennmaradt számsorban határozottan a n betűt látom (1795). Az előtérben, a kézmosó medence fölött lévő, szintén eredeti állapotában fennmaradt feliratban azonban, egy bibliai idézetben, az utolsó szó, amelyen a kérdéses betűt mint számjegyet jelölték, csak a n betűvel lehet pontos és értelmes (1798). Talán nem túlságosan messzire vezető elképzelés, hogy az építkezést esetleg 1795-ben kezdték meg, és a belső díszítéseket a már kész épület falain 1798-ban helyezték el. Érdemes megjegyezni, hogy ezekben az években alapították a mádi zsidó iskolát is: a mádi körzet zsidó elöljáróinak kérésére Kazinczy Ferenc, akkor a kassai tanulmányi kerület nemzeti iskoláinak felügyelője engedélyezte a bodrogkeresztúri iskola áthelyezését Mádra (1788). 6 Az iskola és a mind méreteivel, mind díszítésével a környék más zsidó imahelyei közül kiemelkedő zsinagóga jelzik, hogy Mád a 18/19. század fordulóján a térség legjelentősebb zsidó községe volt. Mád zsidó községének 18. századi történetéről, nyilvánvaló jelentősége ellenére, keveset tudunk. Nevét latin, német és héber iratokban egyaránt többféleképpen írják: Mad, Maad (Mád), Mada, Made, Madi stb. Az 1726. évi zsidó-összeírás a községben egy zsidó nevét tünteti fel. 7 1736-ban 7 fő (család?) és 5 szolga szerepel az összeírásban, 8 1746-ban 13 fő (család?). 9 Rabbi feltehetően legkésőbb az 1770-es évektől kezdve volt a községben, talán éppen Mose Wahl, és legkésőbb a 18. század közepétől kezdve imatermet használtak. A 18. század második feléből a bolechówi Dov Ber (Brezsover / Birkenthal) (1723-1805) emlékirataiban 10 részletekben gazdag leírást kapunk egy zsidó borkereskedő magyarországi tevékenységéről. Dov Ber a Hegyaljáról vitt Lengyelországba borokat, főként máslással kereskedett, ezt a szót az emlékirat héber 6 Mandl Bernát, „Kazinczy és a zsidók", in: Évkönyv, 1898 (Budapest: Izr. Magyar Irodalmi Társulat Lampel R. / Wodianer F. cs fiai, 1898), pp. 60-73. 7 Ember Győző, in: Magyar-zsidó oklevéltár, VII, p. 102. 8 Uo., VII, p. 636. 9 Uo., VII, p. 837. 10 Zikhronot R. Dov mi-Bolehov (5483-5565), ed. M. [Mark] Vishnitzer (Berlin: Klal-Verlag, 682 / 1922; reprint, Israel, 729 / [1969]); M. [Mark] Vishnitzer, The Memoirs of Ber of Bolechow (1723-1805) (The Jewish People: History, Religion, Literature) (London, etc.: Humphrey Milford -Oxford University Press / New York: Arno Press, 1973 2 ). 174
