A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Spóner Péter: A kerékgyártó-mesterség múltja Északkelet-Magyarország történelmi vármegyéiben a céhkorszak végéig (Abaúj, Zemplén, Borsod vármegye)

gedjék vagy megváltsák, de a 19. században már gyakori volt, hogy bizonyos összeg fejében a céh már nem követelte meg ezek meglétét.

82 A központi iparpolitika is egyre kevesebb támogatást nyújtott, mint láttuk 1824-től az árszabályozást is megszüntette, majd a század 50-es éveiben már egyik fő feladatának tekintette a céhrendszer felszámolását. Az 1851. évi rendelet még fenntartotta ugyan a régi céhes kereteket, de új céhek alapítását már nem engedélyezte. A végső döntés 1872-ben született meg, amikor az ipartörvény értelmében végleg felszámolták a céheket és az egykori iparos szervezetek ipartársulatokká alakultak. A céhek közül azonban csak a legnépesebbek voltak képesek ipartársulatokká átalakulni, ezért például a borsodi kerékgyártók újra a kovácsokkal fogtak össze és hozták létre 1872. december 17-én iparos szervezetüket.

83 A még ez évben kiadott és Hegyi József elnök és ifj. Nagy Gábor jegyző által szignált „Borsodmegye területén lakó Kovács és Kerékgyártó iparos társulatnak alapszabályai" szerint a társulat legfőbb célja a társulati tagok közös ipar érdekeit előmozdítani, ez azonban már a megalakuláskor is nehézséget okozott. Annak ellenére, hogy megyei szervezetről volt szó, a taglétszám 1883-ban is alig haladta meg a harminc főt, amelyből csak 13 volt kerékgyártó.

85 Az 1892. évi kamarai jelentés pedig az iparág, a nyersanyag nehéz beszerzése miatt, különösen a bognáripar súlyos helyzetére panaszkodik, mely a régióban általánosan jellemző volt a mesterségre. A szakma a 20. században elsősorban vidéken működött tovább. Egy-egy szekér ára a századelőn 100-120 pengő között mozgott.

87 A század közepéig a nagyobb uradalmak, mint a már említett edelényi Coburguradalom

88 továbbra is alkalmaztak saját kerékgyártómestert. A második világháborút követően a kerékgyártó-mesterség kizárólag háziipari keretek között élt tovább. LEVÉLTÁRI ÉS GYŰJTEMÉNYI RÖVIDÍTÉSEK AMK = Archív Mesta Kosice (Kassa Város Levéltára, Kassa - Szlovákia) Arch. Secr. Cechálié = Kassa város titkos levéltára, céhes gyűjtemény B.-A.-Z. m. Lt. = Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc IV. 50 l/a = Borsod vármegye levéltára, Borsod vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyvei IV. 501/b = Borsod vármegye levéltára, Acta Politica IV. 501/c = Borsod vármegye levéltára, Acta Judicialia Prothocollata IV. 1501/a = Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyvei HOM = Herman Ottó Múzeum, Miskolc HTD I. = Történeti Dokumentáció, céhes gyűjtemény TGY = Történeti Gyűjtemény 82 1837-ben a mácli céh az elmulasztott vándorévekért évenkénti tíz forint fejében eltekintett. Bodgál F., 1966., 290. 83 Szendrei J., V. köt., 1911., 654. 84 HOM HTD 53.2660.1. 85 Veres L, 2003. 86 Szendrei l, V. köt., 1911., 656. 87 Dobos L, 1971., 91. 88 1911-ben az uradalom kerékgyártón kívül kőművest és gépészkovácsot foglalkoztatott. Sápi V., 1973., 197. 89 A bognár mesterség 60-as évekbeli helyzetét, árait Dobos Lajos írta le. Dobos L., 1971., 91. 167