A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gulya István: A kőműves- és kőfaragó-mesterség Északkelet-Magyarországon a 16-19. században

saink alapján számos esetben ismerjük a mestereket és legényeiket. 1756-58-ban a Borsod megyei tömlöc építésénél Johannes Lochmeister kőművesmester irányítása alatt 1 pallér, 3-13 kőműves (legény) és 2-8 napszámos dolgozott.

64 1835. nyarán a miskolci céhes kőművesmesterek közül Ganczberger Antal mellett 14 legény, Klir Károlynál 13 legény, Kányi Lajosnál 16 legény, Váczy Istvánnál 16 legény, Bodor Gábor mellett 6 legény dolgozott. A következő év tavaszán Kányi Lajosnál (kis céhmester) 18 legény, Váczy Istvánnál 7 legény, Ganczberger Antal mellett 8 legény tevékenykedett.

65 1849 nyarán a miskolci Nemzeti Színház építésén 1 pallérral 6-10 legény (Váczy István emberei), 1850 augusztusában szintén 1 pallérral 18 legény (Josef Maritsek emberei), 1851ben 1 pallér irányításával 12 legény (Ganczberger Antal emberei) dolgozott. Amint az előbbi példák is jelzik, a kőművesmester nem vesz részt minden esetben a felvállalt munkában, hanem a többnyire pallérnak nevezett tapasztalt legényre bízza a munka irányítását, aki felelős beosztásához kiemelt fizetést kap (igaz, ebből még ki kellett fizetnie mestere részére a változó összegű „mester garast"). A mester így egyszerre több munkát is fel tud vállalni, de biztosítania kell a megfelelő minőséget. A kőfaragómesterek a kőműveseknél kevesebb legényt foglalkoztattak. 1835-36ban a miskolci kőműves-, ács- és kőfaragócéh főcéhmestere, Krausz Lénárd mellett 2 legény dolgozott.

67 1850-ben a szintén miskolci céhtag Schweihammer Lőrinc kőfaragómester 3-4 legényt alkalmaz a színház építésénél felvállalt munkákhoz, akik vállalták, hogy „egymásért jót állva..., holnapiul kezdve 6 nap folytonosan és szorgalmatosan dolgozni mindnyájan fejenként kötelesek leszünk...". A 19. századra teljesen különválik a kőanyag kitermelése: a kővágás, valamint a megmunkálás, termékké alakítás: a kőfaragás. Amíg a kőfaragást általában a városokban lakó néhány mester és legényei végzik, a kővágás a hegyvidéki falvak erre specializálódott lakosságának tevékenységévé válik. Az uradalmi kőbányákban dolgozó kővágókat nem köti céhes jellegű szervezet, tisztán tőkés viszonyok szerint kapcsolódnak a bányabérlőkhöz.

69 Nem kivétel ez alól a sárospataki malomkőbányászat sem, ahol céhszervezet a 19. században már csak a bányagazdák érdekeit képviseli az uradalmakkal szemben, illetve a saját belső piacszabályzó eszközükként működik.

7 Technológia és eszközök A kővágás-kőfaragás, illetve a kőművesmunka technikájáról és eszközeiről alapos ismeretekkel rendelkezünk,

71 ezért itt csak röviden tárgyalnánk a mesterségek alapvető munkafolyamatait és eszközeit. A kővágás a kőréteget takaró talaj eltávolításával kezdő64 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 508/a. 4. dob. 47. Borsod vármegyeháza és tömlöce körül munkálkodó mesteremberek fizetési listája 1759., és B.-A.-Z. m. Lt. IV. 508/a. 5. köt. A tömlöcépítés költségcinek naplója 1756. 65 HOM. HTD. I. 76. 9. 8. A miskolci kőműves-, ács- és kőfaragócéh jegyzőkönyve. A különbözetet egyrészt a korai, szezonkezdeti időpont okozhatja, másrészt az, hogy a két utóbbi mesternek kevesebb volt a munkája. 66 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. 701/a. 13. doboz, 8-9. cs. 67 HOM. HTD. I. 76. 9. 8. A miskolci kőműves-, ács- és kőfaragócéh jegyzőkönyve. 68 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. 701/a. 13. doboz, 10. cs. 69 Domokos O.-Nagybákay P., 1991. 622.; Marjalaki Kiss L, 1956. 74.; HOM. HTD. I. 76. 9. 6. Kún János bérleti szerződése 1811.; B.-A.-Z. m. Lt. XI. 601. 3. dob. 333. A diósgyőri koronauradalom bérlőinek kimutatása 1823.; B.-A.-Z. m. Lt. XI. 601. 4. dob. 442. Klir Károly bérleti szerződése 1830.; B.-A.-Z. m. Lt. XI. 601. 5. dob. 521. A diósgyőri koronauradalom bérlői 1846. 10 Román J., 1965. 18-20. 71 Domokos O.-Nagybákay P., 1991. kőiparral foglalkozó fejezete, Frecskay J., 1912. 183-198. 138