A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

egyenruha {munderungjok és fizetések) költségei nem a vármegyét, hanem az államot terhelik.

62 1709 szeptemberében Pest vármegyében súlyossá vált a pestisjárvány, ezért Bercsényi utasításba adja, hogy a megyére kirótt egyenruhákat Lónyay Ferenc ruházati főbiztos „Zemplén vármegyei városokra" ossza ki. A vármegyék a munkát szétosztották a joghatóságuk alatt élő szabómesterek között. 1708 tavaszán Bercsényi Miklós gróf utasítja Gömör vármegyét, hogy varrassa meg a megyében található mesteremberekkel a saját „lovas regyementje mundírozására" kiutalt posztót. A megyék gyakran vonakodtak a ruházat költségeinek vállalásában, ezért nem egyszer az állam kasszájából kellett a mundérok varratását megelőlegezni. 1709 márciusában az abaúji, gömöri, tornai és borsodi regimentek katonái ruházatára személyenként 1 tallért fizetett az állam a mestereknek. 3 Az északkelet-magyarországi régió kézművességének specifikuma a gömöri szűrszabók tevékenysége, élükön a népes rimaszombati szabócéh vei. A gömöri szürszabó mesterséget a helyben előállított szűrposztó indukálta, amellyel egyébként a gömöri szűrszabók kereskedtek is. A szabók termékei, a gömöri városok nevét viselő szűrök a 19. században is a régió legfontosabb termékei voltak az ország vásárain. A régión belüli munkamegosztás is megfigyelhető Gömörben, hiszen a városias, polgári viselet központja Rozsnyó mint bányaváros németszabó céhe volt, még a Szepességböl is jártak ide mesterséget tanulni. A polgárosodás a városi divatot alkotó németszabók és a magyaros viseletet készítő magyarszabók specializálódásával, illetve a zsidó szabók megjelenésével indult meg a szabóiparban. A rozsnyói szabók hagyatékában két 18. századi behívótábla is fennmaradt, ezeket ma a Rozsnyói Bányászati Múzeum (Banické múzeum Roznava, Szlovákia) őrzi. A fából készült, kartus alakú barokk táblácska, amelyre az 1795-ös évszámot vésték, a szabómesterség jellegzetes eszközeit ábrázolja, a gomblyukazó árt, a szabóollót, a méterrudat és a vasalót (5. kép). A másik, rézből kalapált díszes, szintén a barokk ízlést tükröző darabon a rozsnyói szabók műhelyüket jelenítik meg (6. kép). A műhelyben német szabású viseletbe, térdnadrágba, harisnyába, szűk gombos zekébe öltözött mester a szabóasztal előtt áll kezében mérőrúddal, mögötte ül hasonlóan felöltözve inasa, aki éppen vasal. A zsánerkép a műhelyen belüli munkamegosztást jól mutatja, a szabászat a mester munkafázisa, míg a vasalást a legény vagy inas végzi. A feltűnően díszes ötvösmunkán a gomblyukazó árat két angyal fogja közre, mindegyikük egy-egy kiszabott felsőruhadarabot - legjellemzőbb terméküket - tartja kezében. GYŰJTEMÉNYEK RÖVIDÍTÉSE AMK = Archív Mesta Kosic (Kassa Város Levéltára, Kassa - Szlovákia) Cehalia = Céhek gyűjteménye Krajciri = Szabók B.-A.-Z. m. Lt. = Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc IV. 501/a = Borsod vármegye levéltára, Borsod vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyvei IV. 501/b = Borsod vármegye levéltára, Acta Politica BMR = Banické múzeum Roznava (Bányászati Múzeum, Rozsnyó, Szlovákia) ,2 Bánkúti /., 2003/1. 346. sz. 13 Uo. 236., 12., 136. sz. 123