A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

Debretzenyi László céhtagnak „felföldi munkája volt", vagyis gömöri szűröket vitt a vásárra, ezért a céh felelősségre vonta." Specializáció A legkorábbi specializálódás a szabók között, kezdetben még egy társulaton belül a posztónyírók és szabómesterek, posztómetszők munkamegosztása volt, majd a szűrszabók és a finomabb posztót feldolgozó mesterek különültek el, de korán elvált a vásári mívesek és a váltómívesek mestersége is, ez utóbbiakat a 18. századtól vékonyszabóknak is hívták. A 18. században még nem váltak el a posztó- és szűrművelők Rimaszombaton, „szűrszabó uraimék posztószabó uraimékkal szép harmóniában és szeretetben éltének", írja a jegyzőkönyvük. De ott, ahol évszázadokig együtt művelték a szűrt és a szövetet, 1820-ban a vékonyszabók és szűrszabók már külön kérték artikulusaik megújítását.

35 Külön szűrszabó céh azonban nemcsak Gömörben (Tiszolc, Rimaszombat, Jolsva, Rozsnyó) létesült a 18. század második és a 19. század első felében, hanem a régió több nagymúltú kézműipari központjában is, így Miskolcon, Abaújszántón és Göncön is.

36 A szűrszabók és posztószabók a vásározás infrastruktúrájában is elváltak, az 1610. évi tokaji vásártartás megemlékezik a szekeres, vagyis szekérről áruló szűrszabókat és a sátoros vagy rudas szabót.

37 A szürművesség és a szabómesterség elválását jelzi, hogy a céhek megújításának idején, 1828-ban Tiszolcon a szűrszabók a posztósokkal, alapanyaguk gyártóival, míg a szabók a szűcsökkel együtt kértek céhlevelet a királytól.

38 A szűcsök a szabók által készített felsőruhák prémezését és bélelését végezték, így munkájuk összefüggött a ruhakészítőkével. Sok esetben vita is volt köztük, hiszen a szabók gyakran maguk prémezték termékeiket, amit a szűcsök kiváltságaik megsértésének ítéltek. Rozsnyó bányaváros-jellegéből adódott, hogy a pozsonyi artikulusok már a szabócéh megalakulásának idején, 1601-ben lefektetik, hogy a céh tagjai, attól függően, hogy német vagy magyar nemzetiségűek, különböző viseletet gyártanak, s már a mesterremeket is ki-ki „nációja" szerint készíti el: „ki-ki a mesterek közzül, akár német, vagy magyar natióbúl való légyen az, három darabat [a céhmester] eleiben adhat, ollyanokat mindazáltal, amellyek kinek-kinek natiojához illendők legyenek".

39 A nemzetiségek eltérő divatja mögött a szűrszabók és posztószabók elkülönülését feltételezhetjük, s bár a 19. század előtt közös céhben munkálkodnak, ellentétük már a 18. században lazítja a céh kereteit. 1783-ban a rozsnyói váltó- vagy vékonyszabók panaszkodnak céhtársaik ellen az úriszék és a vármegye előtt: „szűrszabó uraimék minden országos vásárhelyeken magoknak áruló helyeket a cé pénzén megvették, és azt conserválják mindenkor, úgymint Miskolcon, Szikszón és több helyeken, ahová szoktak vásárokra járni, minekünk pedig helyt sehol sem vettek, sőt itt városunkban is nincsen áruló helyünk, hanem akinek vagyon mi közzülünk, saját pénzén vette. Mellyből is kitetszik, hogy minket vékony Meghatároztatott, hogy a valamelyikünknél olyan munka találtaik, amelyen vagy bélyog nincsen, vagy ha van is, de nem a maga valóságos bélyogja, ha szinte mesterember társától megvásárolta is, határozott büntetése lészen 4 R.Ft. (1811. máj. 23.) HOM HTD I. 76. 6. 30. 34 SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1663-1883). 35 Eperjessy G., 1967. 228-229. 36 MOL A 39 N» 8422, Ns 1447, 2279, Na 1979, Ni> 6375, Jfe 12426. 37 Román J., 1965.72. 38 Éri I.-Nagy L.-Nagybákay P., 1976. 242. 39 Z-II/31 (1601). 115