A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Fehér József: Egy sátoraljaújhelyi magyar zsidó polgár: dr. Székely Albert

direktórium vezetőinek kezébe ment át. Ekkor történt az az eset, amikor Székely Albert nem kis bátorsággal, kiállt az alispán, a legbecsületesebb zempléni, a legérdemdúsabb Dókus Gyula mellett, amikor a proletárdiktatúra vezetői puccsszerűen le akarták tenni állásából, megfosztani tisztségétől. A történetet „Alispánüzés" címmel később, 1925-ben meg is írta az „Adalékok..." hasábjain. Ezt idézzük: „ 1918 novemberében történt. A munkásság szélsőséges elemei mindinkább vakmerőbbek lettek és az önhitt és szemérmetlen dr. Bettelheim Ernő és hűséges pincsi kutyája, Csuta Károly, a direktórium elnöke, mint őt akkor a polgárság elnevezte, már teljesen magukhoz ragadták a hatalmat. A nemzeti tanács háta mögött már erősen működött a szocialista munkástanács s az ott hozott határozatokat a vezetők már követelő hangnemben akarták ránk oktroyálni. Most is úgy történt. A nemzeti tanács ülésére 40-50 tagú munkáscsoport tolongott be és az ellenszenves arcú és modorú Fenyő nagy hangon azt az indítványt terjesztette elő, hogy a munkástanács egyhangú határozattal követeli Dókus Gyula alispán letételét és Bettelheim Ernőnek alispánná leendő kinevezését. Megdöbbentő csend támadt a vármegyeháza kistermében erre a hallatlan szemtelen kívánságra, de a munkástömeg terrorja már olyan nagy volt, hogy senki sem mert felszólalni. Erre felállottam és a következőket mondottam: „Úgy látom, hogy senki sem mert felszólalni, tehát én, mint zsidó ember, ünnepélyesen kijelentem, hogy a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy egy ilyen fiatal zsidó vallású fiskális, ősi alkotmányunk autonómiájának megsértésével, terrorral akarja feltolni magát az alispáni székbe és törvényesen megválasztott és becsületben megőszült alispánunkat, aki már majdnem egy fél század óta szolgálja hűségesen a vármegyét, minden jogos és törvényes ok nélkül el akarja helyéről távolítani. Vigyázzon ez a fiatal fickó, de vigyázzon a nemzeti tanács is, mert ha ez megtörténnék, óriási módon felszítaná az amúgy is lappangó antiszemitizmust a vármegyében. Minden tehetségemmel és minden erőmmel meg fogom akadályozni, hogy ez meg ne történjék". Erre a határozott fellépésre a munkásság nem számított, mert pár pillanatig egymásra néztek és a meglepetéstől nem jutottak szóhoz. Egyszerre észrevették vezérüket, Bettelheim Ernőt, aki az ajtó mellett a munkásság háta mögött állott, aki végignézte és hallgatta ezt a jelenetet és az ő alattomos kárörvendő mosolyával odakiáltotta híveinek. „Micsoda beszéd ez, micsoda alkotmányról beszél, nincs most semmi alkotmány, mi csináljuk az alkotmányt!" Erre aztán vérszemet kaptak a hívek és Csuta és Fenyő hangos kiáltásba törtek ki, hogy micsoda nevetséges beszéd ez, most nincs alkotmány, ők a többség, és követelik Bettelheimot az alispáni székbe. Erre a mellettem ülő Kincsessy Péter gyógyszerész halálsápadtan felállott, vállamra tette a kezét és harsány hangon kijelentette: „ Uraim! Dr. Székely Albert barátom minden szavát helyeslem és magamévá teszem, s ha ez megtörténik, amit Önök követelnek, akkor én főbe lövöm magamat." Síri csend támadt ezekre a megdöbbentő szavakra. Erezhette minden becsületes ember, hogy ezeket a szavakat egy hazáját szerető és féltő, alkotmányunkhoz fanatikusan ragaszkodó igaz férfiú mondta, aki meg is tartja a szavát. Nem tudom kinek támadt az az eszméje, de minden oldalon kezdtek kiabálni, hogy kérdezzük meg Budapestet, mi a teendő? Mindenki fellélegzett erre a kibúvóra s mindnyájan azt gondoltuk: Qui habét tempus, habét vitám. A nemzeti tanács dr. Búza Bélát, Csutát és engem küldött ki, hogy utazzunk azonnal Budapestre és informáljuk a minisztériumot az itt történtekről és tanácskozzuk meg azt az ostobaságot, vajon ki lehet-e dobni az öreg alispánt állásából és helyébe beültetni dr. Bettelheim Ernőt?" Végül is Bettelheim elesett az alispánságtól. 753