A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Koós Judit: Újabb késő bronzkori bogrács Kelet-Magyarországról

ÚJABB KÉSŐ BRONZKORI BOGRÁCS KELET-MAGYARORSZÁGRÓL KOÓS JUDIT A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 2001 nyarán kirándulást szervezett Szlovákiába, melynek során eljutottunk a besztercebányai/Banská Bystrica múzeumba is. A múzeumban kiállított bronztárgyak megtekintésekor a Társulat egyik pártoló tagja említette, hogy a birtokában van egy olyan bronzedény, amely minden bizonnyal érdeklődésre tarthat számot. Lelőkörülmények A tulajdonos vásárlás útján jutott a bográcshoz, amelynek lelőhelyéül először Sárospatakot, majd az előző tulajdonossal történt adategyeztetés után Mezőtúr környékét (Jász-Nagykun-Szolnok megye) jelölte meg.

1 Elmondása szerint mélyszántás során, valamikor 1945-48 között került felszínre az edény, amelynek lelőkörülményei a fentiek alapján meglehetősen bizonytalanok. Az edény leírása Rendkívül jó megtartású, teljes épségben és szépségében megmaradt, félgömb alakú, behúzott peremű bogrács. Erős bronzlemezből, trébeléssel formálták. Kettős kereszt alakú, hosszúkás függesztő pántjait 4-4 lekerekített fejű szegeccsel erősítették az edénytesthez. Az ikerakasztók öntéssel, egyrészes formában készültek, melyeket lapos felükkel kalapálással igazítottak az edény domború falához. A bogrács két függesztő füle csavart huzalból készült. Alja profilált. Perem alatt futó vésett, keskeny díszítését egyszerű párhuzamos vonalkötegek alkotják

2 (1. kép). (Szájátm.: 16 cm, fenékátm.: 7 cm, magasság: 9 cm.) Kutatástörténeti összefoglalások A késő bronzkor legutolsó periódusában a Tisza-vidék és Erdély a legfontosabb bronzedény-előállító központok voltak. Ezek legjellegzetesebb darabjai az ún. B! típusú 1 A bogrács Udvardi László budapesti magángyüjtő tulajdonában volt, aki hozzájárult ahhoz, hogy a lakásán tanulmányozhassam, majd lerajzoltassam az edényt. Udvardi László felkínálta ugyan eladásra a bográcsot, azonban a Herman Ottó Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap Gyűjteménygyarapítási pályázatán nem nyert támogatást a megvásárlásra. A tulajdonos ennek ellenére nem zárkózott el attól, hogy a bográcsot leközöljem. Az erről szóló cikk meg is jelent a Mária Novotná 70. születésnapját köszöntő kötetben (KOÓS 2002, 155160). A szerkesztők figyelmetlenségéből adódóan az elterjedési térképről sajnos a lelőhelyek listája lemaradt, amelyet ezúttal pótolok. A bogrács kalandos története megnyugtatóan zárult akkor, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum 2003ban megvásárolta Őskori Gyűjteménye számára. Leltári száma: 2003. 32. 1. Ez utóbbi adatokért Szathmári Ildikónak (Magyar Nemzeti Múzeum) tartozom köszönettel. 2 A bogrács rajzát Szabados Margit készítette. A térkép Homola Krisztina (Herman Ottó Múzeum) munkája, aki a táblák szerkesztésében is segítségemre volt. Mindkettőjük munkáját ezúton is köszönöm. 83