A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Karosi Imre: Grafikai „pipsó”

GRAFIKAI „PIPSÓ" KAROSI IMRE Kedves érdeklődők, stílszerűen mondhatnám, kedves kukkolók, amióta a Szovjetunió összeomlott, nincs mese, bármi megtörténhet - Erotikus ex libris? Ám legyen! - sőt valószínűleg írva vagyon, ama Nagykönyvben bizonyosan, én egyszer még lógok a szeren, a Papszeren, pontosabban egy kiállításnak álcázott szellemi orgián leszek ceremóniamester.

1 Ki, ha nem én. Felkérő barátaim esküdöztek, ez nem a klasszikus kibabrálás, hiszen a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum gyűjteményének válogatott „bájos" anyaga Kassa, Békéscsaba után Miskolcot tiszteli meg - a rám váró, s tőlem elvárható méltatással. Kétségkívül sokat idomultam a világhoz, a katonaságnál még fürdőgatyában zuhanyoztam, ma már a szemem se rebben, ha egy grafikai lapon a mai kor macája úgy bukik rá a maslival átkötött péniszre, mint éhtyúk a takonyra. Na de nem ám csak úgy durr bele, kell egy kis előjáték, egy enyhe izgalmi utazás, vissza az időben, különben az se tudjuk, mi fán terem az ex libris, holott épp a tudás fájáról ered, mint tudjuk, a birtoklás mohó vágyából fakad. A legrégibb tulajdonosjegyként azt a fajansz táblácskát szokták emlegetni, amelyiket III. Amenophis könyvtárában lévő papirusztekercsekbe helyezték i. e. 1400-ban. A magyar könyvtártörténet feljegyezte, miszerint 1505-ben a besztercei Paulin mester özvegye, Ursula asszony imádságos könyveit végrendeletileg azzal a kikötéssel hagyta a helyi kápolnára, hogy a könyveket az ülésekhez kell láncolni, védőén jelölvén az eredeti tulajdonost. A dédnagyapám által építtetett sárospataki kápolnában gyerekkoromban még hasonló megoldást alkalmaztak az áhítatba feledkező öregasszonyok ellen. S ha már itt tartunk, abban is volt valami pajzán erotika, ahogyan az imakönyvet a retikülbe igyekeztek dugni... Úgy emlékszem, gyermeki fantáziával felnagyítván a dolgokat, a szinte kódexszerü misekönyvek majdhogynem vetekedtek a Képes Krónikával, illetve azzal a varázslatos tulajdonjegy kultusszal, amely a középkorban az egyediség szerzetesi türelmében rejlett, lett légyen az Mátyás vagy Beatrix életének egy jelenete, a címerek világa, vagy valamilyen bibliai ábrázolás szépségessége. Az ex libris a könyvnyomtatással indult hódító útjára. A gutenbergi csoda belső táblájára ragasztott, sokszorosított grafikai lap kezdetben fametszéssel készült, majd a rézmetszés, a rézkarc, a rézmaratás révén teljesedett ki, s valójában a 18. században érte el csúcspontját, nálunk kicsit később, illetve a litográfia, a kőrajz hozott újabb technikai megújulást, nem is beszélve a linómetszetről, vagy a kliséről. Nagy ívet húzhatnék Albrecht Dürertől a kolozsvári Nagy Sámuelig, csodálatos könyvjegyek születtek. Az ex libris mindenkor híven tükrözte a korszellemet, a korízlést. Szokás csoportosítani a tulajdonosforma és a formakincs szerint, vagyis beszélhetünk intézményi ex librisekről, ' Elhangzott 2004. október 25-én a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum gyűjteményéből rendezett „Erotikus ex libris" című kiállítás megnyitóján. 770