A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Újszászy László: A dohányzás kultúrtörténete

Európában a dohány és a dohányzás Kolumbusz Karib-tengeri látogatása és sikeres visszatérése után terjedt el. A pipa pórnép és uralkodók, katonák és békességet kergető földművesek eszköztárának lett mindennapi részese. Erzsébet királyné Angliája, a Napkirály Franciaországa, Fülöp Spanyolországa egymás után hódolt be az új élvezetnek. Németalföldi, angol, portugál, spanyol festők életképeken a 16. századtól ábrázoltak vidám, vagy búnak esett személyeket kedvelt pipájukkal. Kései küldöttként Piacek bácsi jól illeszkedik ebbe a sorba. Schiller, Baudelaire, Rimbaud, Byron irodalmi hagyatéka, vagy Tolsztoj Háború és békéje, Thomas Mann Varázshegye, Mikszáth hagyatéka, vagy Bach muzsikája maradt volna torzó a dohányzás jelenléte, átélése nélkül. Emlékeinkben Einstein, vagy Szentgyörgyi Albert képe összeforrott az egyenes szárú angol pipával, Churchill pedig a vastag szivarral. (De nem kell mélyre ásni a pipázó öreg cigányasszony, vagy Thaiföldön a rizsföldeken dohányozva szorgoskodó asszonyok ábrázolásáig.) Az elmúlt századokban a dohányzás és tartozékai alaposan megváltoztak. Újra, de most filmszerűen peregnek a képek. Az öreg porta elől eltűnt már a pipaszó mellett sokat látott, bölcs, idős gazda, az átélt nyugalom ábrázolásának utolsó mohikánja. A melegbarnára kiszívott magyar találmány, a tajtékpipa legszebb darabjai csak ritka alkalmakkor kerülnek ismét elő fiókok mélyéről vagy múzeumi tárolókból. Személyes kötődésük elhalványult. Az új képsorban a plakátokon fényes fogsorú hadfiak füstglóriával mosolyognak, vagy selyemharisnyás modern nők hosszú szipkák mellől eregetik a vékony papírba csomagolt, finomra vágott dohány füstjét. Boldogság, megelégedettség sugárzik a képekről, a lövészárkokban pedig vacogó katonák szorongva osztják meg egymás között a még megőrzött utolsó cigarettát. Néhány éve Chesterfield vagy Marlboro márka alatt száguldanak a Forma-1 szuperautói. Már eltűnt az 5 éves terv, a Nikotex munkás. Ugyanaz a márka kapható DélAmerika rejtett vidékein, Moszkvában és Szovjetunió utódállamaiban. A képsor ismét változik! Cigarettázó csontváz hatalmas idolja nehezedik ránk az óriásplakátokról. Tilos a dohányzás! felirat rajzik körülöttünk. A dohányosokat kitiltották a Fehér Házból, az egészségügyi intézményekből, iskolákból, közintézményekből, repülőterekről és még ki tudja, hogy honnan. Napjainkban az emberiséget sújtó minden rossz már nem Pandora szelencéjébe van bezárva, hanem a dohányosok rekvizitumaiba. A hadjárat nem nagyon figyel a felmerülő kétségekre, a mérték, minőség és az elszenvedett károsodás esetleges kapcsolatára vagy ezek hiányára. A dohányzással kapcsolatos ellenérzések nem új keletűek. Az ellenzők sora hosszú és a régmúltba nyúlik. I. Jakab, Anglia és Skócia uralkodója 1614-ben „Tiltakozás a DOHÁNYZÁS ellen" címmel igaz, hogy névtelenül, de kiadványt jelentetett meg. VIII. Orbán pápa a sevillai katedrálisban tartott miséje után felháborodott a mise alatt folyó lázas tubákolás miatt, és nem sokkal később dörgedelmes dekrétumot adott ki, és tiltó üzenetének lett is foganatja. A történethez hozzá tartozik, hogy utódja a tiltást lágyította, és maga is erősen dohányzott. Hasonló volt a történet Oroszországban is, ahol Mihály cár a kancsuka meggyőző hatalmával lépett fel az „ördög kéményi" ellen. A változásra itt sem kellett sokáig várni, mert Nagy Péter már a hajóácsoknál töltött továbbképzése során rászokott a dohányzásra, és a jövedéki adó bevezetésével inkább a kincstár duzzasztásával foglalkozott, nem pedig a tiltások kiterjesztésével. 768