A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Hajnalka: A borospalack új ruhája. A Tokaji Múzeum boroscímkéinek vizuális antropológiai elemzése

helyett, azt nehéz megállapítani. A Tokaji Múzeum tulajdonában lévő legrégebbi címke a 19. század közepéről származik és a Heyduk família nevéhez köthető. A Heyduk család Hegyalja egyik vezető kereskedőcsaládja volt, a városközpontban rendelkeztek csemegeüzlettel, foglalkoztak füszerkereskedéssel, gyógyszertárat üzemeltettek. Heyduk Ambrus bortermelő és kereskedő, Tokaj tulajdonjegyes üvegén már ott találjuk a színes papírú, nyomtatott címkét is. A címke, feltételezések szerint, 1844-ből származik, de mindenképpen a filoxéra Hegyalján való felbukkanása és elterjedése előtti időből. A vékony, szinte hártyaszerű, rózsaszín papírra fölkerült mindaz, amit Heyduk Ambrus fontosnak tartott föltüntetni. Ott látjuk a Tokaji-hegy és a Tisza közé ékelődő kisváros, Tokaj azon utcarészletét, melynek középpontjában a Heyduk család háza tisztán kivehető. Az utcán emberek sétálnak, jobbra a család tulajdonában lévő csendben őrlő vízimalom, háttérben templomtorony, még messzebb a jó bort adó Tokaji-Eperjesi hegylánc néhány dűlője is kivehető. Idilli kép egy idilli világról, melynek közepén a Heyduk ház látható. Mondhatná-e bárki, hogy nem ez a tökéletes és meggyőző, korabeli marketing? A címkén láthatjuk még azt is, hogy a megelőző évek országos borversenyein kiváló eredménnyel szerepelt a szóban forgó bor, amely a szakmai grémium előtt is megállta a helyét. A címke felső szegleteiben arany-, ezüst- és bronzérmék sora hirdeti a Heydukféle Tokaji Aszú Bor kiválóságát. A címke a budapesti Deutsch M. műintézetében, sorozatgyártásban készült. A termelő úgy terveztette, készíttette el címkéit, valószínűleg költségcsökkentő megfontolásból, hogy azok a következő években is felhasználhatóak legyenek. A kipontozott ( évi) részre az adott évszám utólag is beírható volt. A bor egyediségét és különlegességét sugallja az adott palack sorszámának kihagyott (...szám) rész, ami utólag ugyancsak kitölthető volt. A 19. század közepén készült, a régiók földrajzi arculatába illeszkedő, míves címke tovább nemesítette a magyar és a tokaji bort, holott a kezdeti időszakban még korántsem beszélhetünk tudatos, a fogyasztói szokásokat figyelembe vevő termelői és kereskedelmi szemléletről. De térjünk most át egy másik, már sokkal tudatosabb borértékesítési szemléletet valló pincészet példájára, a herceg Windischgraetz Lajos nevével jelzett borpincészetre és címkéjére. Windischgraetz Lajos kitűnően vezette és népszerűsítette pincészetének borait. Fiatal kora ellenére messze földön híres és sikeres termelő és kereskedő volt. Kiterjedt levelezést folytatott hazai és a monarchia határain túl lévő cégek képviselőivel. A palackozás, a címkézés, a csomagolás, a szállítás, de még a reklámozás legapróbb részleteire is nagy gondot fordított. A bor palackba kerülésének és értékesítésének minden apró mozdulatát személyesen felügyelte. Tudta, hogy a tetszetős, figyelemfelkeltő borcímke, a palack díszítése egyre nagyobb jelentőségű a borkereskedelemben. Lassan a borcímke a versengés egyik leghatásosabb eszköze lett, így került a Windischgraetzpincészet által palackozott borokra a sárospataki, hercegi vár. Egy 1910. március 15-én keltezett válaszlevélben a következő olvasható: „ Főméltóságu Herceg Windischgraetz Lajos úr borpincészete, Sárospatak, Válaszolva e hó 13 iki becses soraikra, tisztelettel tudatjuk, hogy a kívánt vári látképről klisé nincs a birtokunkban, hanem kömetszet, mely más egyéb metszettel van egy kövön. Amennyiben erről klisét kívánnak, kérjük értesítésüket, hogy az milyen nagy legyen és milyen célra lesz felhasználva? Hogy megfelelőt készíthessünk. Egyben bátorkodunk a számolójegyek próbanyomatát jóváhagyva visszakérni és vagyunk mindenkor örömmel szolgálatukra Kiváló tisztelettel: Grafikai Intézet és Számlakönyvek gyára Részvénytársaság" 742