A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Hideg Ágnes: Dedikált kiadványok a múzeum helyismereti gyűjteményében

Nem volt mindig egyértelmű a dedikálás nyelvezete. A latin nyelv általános használata idején természetes volt, hogy az ajánlások is csak latinul íródhattak. Később jól megfigyelhetővé vált a nemzeti nyelvek és a latin nyelv küzdelme. A kiinduló helyzet az volt, amikor a magyar nyelvű könyvet latin ajánlás vezette be.

8 Később már ugyanazt az ajánlást nyomtatták egymás után latin és magyar nyelven, de akadt példa kétféle ajánlásra is.

9 Végül a nemzeti nyelvek általánossá válása során az ajánlások nyelve is a nemzeti nyelv lett. Külső formáját tekintve az ajánlások prózai formában íródtak, de olvasható az irodalomban egy-két verses dedikáció is. Ilyen például Kisfaludy Sándor összegyűjtött színdarabjainak kiadása, melyben verses ajánlást írt Zala megye nemességéhez. Ebben a megye két rokonszellemű nagyságát emelte magasra: Zrínyi Miklóst, a költőt és Festetics Györgyöt.

1 A dedikációk elsődleges célja tehát a nyomtatási, kiadási költségek előteremtése volt. Az anyagiak megszerzése mellett azonban még sok egyéb célt is szolgáltak. Lehetett a dedikáció célja udvariasság, érdeklődés felkeltése, a népszerűség megszerzése, reklám, propaganda, sőt hitterjesztés is. Előfordult, hogy a dedikációból nézeteltérés, ill. politikai állásfoglalás is érződött. Idővel aztán az ajánlások végleg elvesztették eredeti funkciójukat, s valójában ki ilyen, ki olyan szándékkal írt néhány sort az ajándékba adandó mű címlapjára. Napjainkban a dedikált példányok művelődéstörténeti jelentőséggel bírnak, értéküket befolyásolják a bennük szereplő bejegyzések vagy aláírások, esetleg hosszabbrövidebb szövegek, melyek nemcsak a kézírás miatt érdekesek, hanem tartalmukban is sokatmondóak lehetnek. Ebben az esetben ismert közéleti személyek, írók, tudósok szellemi kapcsolatát is tükrözhetik.

11 A dedikációval ellátott példányok mindenféleképpen értéknek, ritkaságnak minősülnek. Kezelésük adott esetben eltér az egyéb példányoktól, jelölik az aukciók katalógusaiban, a bibliográfiai leírásokban, s a szakirodalom is közli a felbukkanó dedikált műveket.

12 Végeredményben kétféle dedikáció van. Az egyik hivatalos, sematikus, formális jellegű, inkább „csak" gesztusértékkel bíró; míg a másik személyesebb, szubjektívebb, emberközelibb. Ez a ritkább. Az első esetben a közös szakmai érdeklődés, a tisztelet vagy illendőség motiválja a szerzőket. A múzeumnak, ill. könyvtárának dedikált példányok zömében ilyen tiszteletpéldányok. Legtöbbjükben a Herman Ottó Múzeumnak, a múzeum könyvtárának szóló beírás található a szerzők aláírásával. Néhány esetben pár köszönő sorral bővül az ajánlás szövege. Pl: „A múzeum könyvtárnak, ahol tanulmányaim megírásához Leszih igazgató úr mindig is segítségemre volt, kegyelettel, Paszternák Slomo". Hasonló gondolatokat olvashatunk Siska József tollából, ahol még a könyvtár napi gondjai, problémái is megjelennek: „Fércnyűveimhez" nyújtott sok szíves segítségért, ezzel a munkámmal próbálom kockára tenni a könyvtár aljzatának teherbírását. Sok szeretettel: 8 Kulcsár György első magyar könyvének („Az Halaira Való Keszöletröl...Alsólendva, 1573.") ajánlása még latin, a későbbieké már magyar nyelvű. 9 Mátéi. m. 45. 46. 10 Keresztúry Dezső: Híres magyar könyvtárak. Bp. 1982. 74. 11 Ferenczy Endréné: Gyűjteményszervezés, Bp. 1998. 75. 12 Néhány példa: Gömöri György: Szenei Molnár Albert album- és könyvbejegyzései külföldi gyűjteményekben. In: Magyar Könyvszemle, 1979. 4. sz. 372-376., Szilágyi Ferenc: Csokonai ismeretlen könyvajánlása Teleki Sámuelhez. In: Magyar Könyvszemle, 1982. 2. sz. 158-160., Ojtozi Eszter: Fáy András három könyvajándéka saját kezű dedikációival. In: Magyar Könyvszemle, 2001. 1. sz. 138-139., G. E:. Dedikációk, kották, levelek. In: Műértő 2003. 11. sz. 12. 717