A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Lovász Emese: A Diósgyőri vár rekonstrukciós és kutatási programja

A vár értékeinek megőrzését illetve fejlesztését e hármas értékrendszer tükrében tervezhetjük. Az építészeti emlékek védelme érdekében meg kell akadályozni a vár eredeti falmaradványainak és kőfaragványainak további pusztulását. Ez a hazai és a nemzetközi tapasztalatok szerint lehetetlen a rom állapot fenntartása mellett. Arra kell törekedni, hogy a legértékesebb és legnagyobb veszélynek kitett épületrészek lefedés alá kerüljenek. A vár építészettörténeti értéke ugyanekkor ezáltal növekszik is, ha a lefedések a tudományos eredmények felhasználásával rekonstrukciók formájában épülnek meg. Az eddig végzett vizsgálatok alapján erre több ponton is lehetőség van, így a belső vár földszintjének nagy részén, az emeleten pedig az északi és a nyugati szárny emeletén egyértelműen. A leletanyag védelme érdekében biztosítani kell a gyűjtemények és az újabb ásatások során előkerülő leletek biztonságos, és a kutatók számára is hozzáférést biztosító elhelyezését. A 2002. évi ásatások során előkerült kőfaragványok jelenleg egy elhagyott, felújítatlan uradalmi épületben nyertek elhelyezést, az ajtó és ablak nélküli helyiségekben heverő kövek helyzete, hasonlóan a rondella tetején található kőtárban lévő régebbi faragványokéhoz, közel sem megnyugtató. A 2002. évi, Széchenyi tervből finanszírozott ásatás során nagy mennyiségű 14-18. századi leletanyag került elő. A tárgyak szakszerű restaurálásához megfelelő restaurátorműhely, raktárak és kutatószobák létrehozása szükségeltetik, hiszen a Diósgyőri vár anyaga önálló gyűjteményt képez jelenleg is a Herman Ottó Múzeumban. Az ásatással párhuzamosan megkezdődött a leletanyag feldolgozása, de a munka megfelelő hely hiányában igen lassan halad. Raktárak számára ideális végső megoldást jelenthetne a belső vár helyreállítható földszinti helyiségeinek egy része. 680