A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Irén: „Álljunk illően, álljunk félelemmel!” Az állás, ülés és térdelés szokásai a magyarországi görög katolikus vallásgyakorlatban

A magyar görög katolikus egyház mai gyakorlatában a nyilvános istentiszteleteken, különösen a liturgiavégzés során a hívek gyakran térdepelnek. E testtartásnak több formai variációja alakult ki. Az egyik a térden állva történő lebomlások, amelyet a meghajlások gesztusainak elemzése során tárgyalok, a másik a térdelés ülő testhelyzet irányába történő elmozdulása, amely a templomi padok használatának általánossá válása után, az ún. térdeplőpadok megjelenésével lehetővé tett egy kényelmes, félülő helyzetben történő térdelést. Ezáltal a térdelés fáradságos mivolta és vezeklő tartalma is módosult. A padokban ülők térdeplő testhelyzetére szinte kizárólagosan jellemző ez a félig ülő, félig térdeplő testtartás. A térdelés ideje és helye a szertartások során nincsen egységesen szabályozva, a helyi gyakorlat szabja meg a térdelések alkalmait. A ma használatban lévő ima- és hittankönyvek nem írnak elő térdeplést a liturgia során. A múlt század közepétől az 1950-es években kiadott imakönyvekig kevés térdeplésre vonatkozó előírást találtam az imakönyvekben. A múlt században több kiadásban megjelent Roskovits Ignác-féle imakönyv

45 az áldozás előtt mondott ima elé ezt írta: „Midőn pedig a szentség fölvételéhez hív az áldozár, térdre borulva mondd utána: Hiszem Uram és vallom, hogy Te vagy igazán Krisztus...".

46 A forrásjegyzékben közölt imakönyvekben ezen kívül még három helyen találtam térdeplésre felszólító előírást. A liturgiában az átlényegülés szavai alatt mondandó imádság elé a következő utasítást írta egy Szent Bazil-rendi áldozópap: „Most vigyázz a legjobban és tanúsítsd a lehető legmélyebb tiszteletet, térdepelj le, mély áhítattal, mert ebben a pillanatban száll le a Megváltó Jézus a mennyből az oltárra." 7 Az imakönyvek ezen kívül a gyónás alkalmainál írják elő a térdeplést. A gyónás előtt végzendő imák után vastag betűkkel szedve áll: „Letérdelve az áldozópap előtt mondd:...", 8 vagy „letérdelve a gyóntatópap előtt, keresztet vetünk magunkra és mondjuk:"

49 „Letérdelve mond először"

50 Általános és kötelező testtartás a térdeplés ma is a bünbánattartás, gyónás során. A gyónás után elmondandó imát sok templomban a gyónó a templom nyilvánossága előtt látható módon, az ambonon térdepelve, csendben mondja el.

51 Általánosnak tekinthető az is, hogy a gyónó gyónás után ülőhelyére visszatérve először letérdepel a padban és imádkozik, mielőtt leülne. Egy 1930-ban megjelent, elemi iskolások számára készült hittankönyv a liturgia alatt több helyen is előírja a térdeplést, mint kötelező testtartást bizonyos imádságok idején. „Az átlényegülés és felmutatás alatt két térdre borulva imádni kell az Oltáriszentségben jelenlévő Úr Jézust."

52 „Az áldoztatás után a pap a kehelyben levő Oltáriszentséggel kétszer egymásután áldást ad a hívekre, mondván: 1. Üdvözítsd a Te népedet és áldd meg örökségedet. 2. Öröktől fogva most és mindenkor és örökkön örökké. Ilyenkor két térdre borulva kell fogadni az áldást."

53 Az oltáriszentség tiszteletével kapcsolatosan 4 L. Forrásjegyzék. 1. tétel. 46 Roskovits 1893. 157. 47 Imádkozzál. 1935. 87. forrásjegyzék 4. tétel. 48 Jertek imádjuk Krisztust! é. n. 70. forrásjegyzék 2. tétel Az imakönyv 2. (1903.) és 8. (é. n.) kiadása állt rendelkezésemre. Mindkettőben szó szerint egyezik ez a szöveg. Az imakönyvekben ezen az előíráson kívül csupán egy keresztvetésre vonatkozó mondat található. „Ebéd előtt. Miután keresztet vetettél magadra imádkozzál egy Miatyánk-ot." Uo. 57. 49 Dicsérjétek az Urat. 1954. 15. forrásjegyzék 7. tétel. Lelki kincs. 1918. 26. Forrásjegyzék 3. tétel. Az egész imakönyvben ez az egyetlen gesztuselőírás található. 51 Például Homrogdon, Nagydoboson, Salánkon. Saját megfigyelés. 52

Demkó 1930.31. 53 Uo. 33. 672