A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Irén: „Álljunk illően, álljunk félelemmel!” Az állás, ülés és térdelés szokásai a magyarországi görög katolikus vallásgyakorlatban

a padok a folytonos, megszakítatlan figyelemre késztettek, arra, hogy egyenes háttal és derékkal üljön az ember. 2000 nyarán egy zempléni görög katolikus kis falu templomában a Műemlékvédelmi Hivatal támogatásával a teljesen felújított templomba a régiek mintájára új padokat helyeztek el, mivel a régiek teljesen elszuvasodtak. A fiatal pap jogos büszkeséggel mutatta megújult templomát, köztük az új padokat, amelyekről elmondta, hogy ezek a régiek pontos másai, egyet kivéve: a háttámláját, amit egy kicsit megdöntötték hátra, mivel a régiek olyan kényelmetlenek voltak.

1 Az új berendezési tárgyakkal átalakultak a gesztusformák. Mára nem az állás, hanem az ülés vált általánossá, s ezzel a felállás és az állás külön jelzésértéket kapott. Sok közösségben az állást az ülés, ill. bizonyos helyzetekben a térdelés váltja föl. Ennek nincs egységes gyakorlata. A hívek számára készült imakönyvek, de az új hittankönyvek sem adnak eligazítást ezekről, így mindenki a helyi gyakorlathoz igazodva áll, ül vagy térdepel. Aranyszájú Szent János liturgiájának 1795-ös magyar fordításában két helyen is találunk az álló imahelyzetre utaló fordítási formulát, amelyek a ma használatos liturgia fordításban már nincsenek benne. Az egyik, amikor a pap az evangéliumos könyvvel körmenetet végez, és mielőtt a királyi ajtón keresztül a szentélybe lép, megáll, az evangéliumos könyvet magasra emeli, és a következőt mondja: „Böltsesség Fenn-állók". Az 1873-ban megjelent „Ó hitű imádságos és énekeskönyv" így fordítja a liturgiának ezt a részét: „Az evangéliummal körülmenvén az áldozár és a diakónus az evangéliumot fölmutatva a királyi ajtó előtt kiáltja: íme az Istentől kinyilatkoztatott bölcsesség, az ő szent evangéliuma, melyet Egyenest állva, egyenes szívvel és lélekkel tisztelve mint Istentől adott törvényt szeretettel fogadjunk! vagy csak röviden: Bölcseség! Egyenest!"

19 A ma használatos fordítása ennek a mondatnak: „Bölcsesség igazhívők". A Kritsfalusiféle fordítás utal arra a ma is érvényes és általános gyakorlatra, mely szerint az evangéliumos könyvvel tartott körmenet az ún. kisbemenet alatt a templomban mindenki áll. A másik példa Kritsfalusi fordításában, amikor evangéliumolvasás előtt a pap felszólítja a híveket: „Böltsesség, fenn alva halgassuk a' Szent Evángyéliomot."

20 Ennek ma használatos formája: „Bölcsesség igazhívők, hallgassuk a Szent Evangéliumot". E megfogalmazásban az igazhívők kifejezés jelentése a hagyomány szerint az, hogy álljatok egyenesen, vagy álljatok fel. Az „igazhívők" kifejezésnek ez az értelme nem ismert a hívek körében, ennek ellenére ezeknek a szavaknak az elhangzásakor mindig állnak a templomban. A hívek számára készült két szertartási magyarázat a következőképpen értelmezi az állás imahelyzetének fontosságát. Az áldozatbemutatás előtt elhangzó felszólítást, ami ma így hangzik: „Álljunk illően, álljunk félelemmel, figyelmezzünk, hogy a szent áldozatot békességben felajánljuk" egy 1887-es szertartásértelmezés így magyarázza. „Álljunk jól - mondja az egyház - álljunk félelemmel, vagyis mint Aranyszájú Szent János értelmezi e szavakat, úgy álljunk, mint a hogy embernek Isten előtt kell állnia, félve, remegve, figyelő és éber lélekkel. Újból emlékeztet az egyház, hogy mi a cherubokat képviseljük, hogy Isten trónja előtt állunk. ..."

22 Egy 1930-ban született, elemi iskolások számára írt görög katolikus szertartástan négy alkalmat jelöl meg a szentmisében, amikor föl kell állni. A kis bemenetkor, a Kerubének alatt nagy bemenetkor, az apostoli hitvallás 18 Saját gyűjtés. Kány 2000. 19 Ó hitű imádságos és énekeskönyv... 1873. 89. 20 Kritsfalusi 1795. 476. 21 Ivancsó 2000. 139. 22 A gör. kath. Egyház szertartásainak értelmezése. 1878. 69. 665