A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Cseri Miklós-Kemecsi Lajos: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros tájegysége

Az épület többszöri átalakítása után a kétlakásos ház múzeumi bemutatása az 1870-1915 közötti építési korszakot tükrözi, berendezése is ennek az időszaknak kisvárosi tárgyi kultúráját reprezentálja. Egy elképzelt gyöngyösi szőlősgazda lakása és 20. század eleji paraszti szintű életmódja látható majd a kiállításban. A második szobában az egyik legrégebbi gyöngyösi vallási társulat, nevezetesen a Szent Kereszt Társulat ünnepi, választási gyűlését is megjelenítjük. A bemutatás ideje 1914. január 1. délelőtt. A lakóház első lakásában egy módos, kb. 10 holdas, szőlő- és bortermeléssel foglalkozó, kétgyermekes család lakik, akik már talpra álltak a filoxéravész után, részben boreladásból, részben szőlőoltványok árusításából gazdagodtak meg. A városhoz közel állattartó tanyájuk is van. A hátsó lakás konyhájában és szobájában az idős szülők laknak, míg az utolsó szobát lezártan, kamraként használják (14. kép). A gyöngyösi iparos és kapásház - eredeti Néprajzos: Bíró Friderika Építész: Bálint János Az eredeti gyöngyösi ház 1820 körül épült, többször átépítették, bővítették. A múzeum által lebontott hiteles épület megépítésével az 1860-1880 közötti állapotokat tükrözi. Az épület zárt beépítésű, U alaprajzú. Két lakóegységes ház. Faragott kőből épült, a szarufás, torokgerendás nyeregtetőt fazsindely fedi. A bejárati oldalon a mezővárosi utcaképet meghatározó íves kőkeretes kapu áll. Beosztása: szoba (műhely)-kapualj-szoba-konyha-szoba/kamra-kamra-konyha-szobaátjáró és szín-borház-WC. Az épület alatt kétfelé ágazó pince húzódik. Az udvari homlokzat előtt téglából rakott járda fut végig. A telket kőből rakott hosszú kerítés zárja, az udvaron öntöttvas kút áll. Az első konyha szabadkéménye alól fűtik az első utcai szoba zöld szemeskályháját és a hátsó szoba boglyakemencéjét is (15. kép). A múzeumi lakóházban két család lakik az 1860-1870-es évek fordulóján. A kiválasztott dátum nem véletlen, hiszen részben a filoxéravész előtti utolsó pillanatokat, részben pedig a céhes tevékenység felbomlásának pillanatait idézi meg. Az első lakásban egy csapómester lakik, inasával együtt, aki szőlőtermesztéssel és bortermeléssel is foglalkozik. A másik, hátsó lakrészben a híres gyöngyösi kapások közé tartozó, jól képzett szőlőmunkás egyszerű lakása lesz majd látható. A műhely úgy lesz kialakítva a kapualjból jobbra nyíló helyiségben, hogy múzeumi bemutatóknak is helyet tudjon adni (16. kép). A mádi kapásház (II/8) - eredeti Néprajzos: Sabján Tibor Építész: Borbás Péter A múzeumi teret záró utolsó ház a közepes méretű szalagtelken álló soros beépítésű mádi épület. A 19. század elején helyi kőből épült házat a múzeum lebontotta és többszöri építési periódusaiból a második építési periódust rekonstruálva építjük újra fel. A kettős zsindelyfedésű, torokgerendás, fedélszékes, lekontyolt nyeregtetejű épület szoba, konyha, szoba, kamra beosztással épül meg. A szobákban falifülkék teszik teljessé a jellegzetes lakásbelsőt. Az első szobában kemence állt, fölötte táblás kályha, a kályha mellett nyitott kis kandalló látható. A keskeny szabadkéményes konyhában már nem volt kemence, a szobai kemence ide nyíló szája előtt egy szitakerettel bélelt beálló gödör helyezkedett el. A hátsó szobát táblás kályhával fűtötték. Ezek a tüzelőberendezések más felföldi mezővárosi épületben meg nem található érdekességek. A lakóház minden helyisége döngölt földpadlós. A telekhez tartozik az 1870 körül épült különálló boltozott lyukpince is (17. kép). A házzal együtt megvásárolt archaikus tárgyegyüttes lehetővé teszi az 1910-es évek hiteles berendezés-rekonstrukcióját. Ekkor egy mezővárosi zsellércsalád, a Klemencz és Kollár család lakja a házat. A fontosabb bútorokat mádi és szerencsi asztalosok készítették. A szobák 636