A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Cseri Miklós-Kemecsi Lajos: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros tájegysége

világhírű településen kiemelt fontossággal bírt. Sziklai János kádármester a jelzett időszakban élt és működött ebben az épületben. A felső szinten az építészeti keretek változatlanul hagyása mellett, a szobában egy kívülfűtős tábláskályha biztosítja a meleget. A konyha már leboltozott szabadkéményes melegkonyha mozgatható takaréktűzhellyel, míg az egykori inasszoba alkalmi szálláshelyet biztosító kamra funkcióval lesz kialakítva. A hejcei kocsmaház (II/3) - másolat Néprajzos: Kemecsi Lajos Építész: Búzás Miklós és Karádi Zoltán A tájegységben másolatban felépítendő épület eredetije a 18. században épült. Az egyenes oromfalas homlokzatú, nyeregtetős, hagyományos cseréppel fedett ház alatt hosszú és mély vájt pince húzódik. Az épület felső szintjén nagyméretű szoba, boltozott szabadkéményes konyha, s innen a borházba vezető belső lépcső, valamint tágas pajta (elkerített istállóval) követik egymást (7. kép). A lakóház szobáját kívülfűtős zöld cserépkályha fűti, a konyhában hagyományos középpadkás kemence áll, előtte szabadtűzhelyű padkával. Az utolsó helyiségben tárolták a szekeret, a szénát, és ott is csépeltek. Az épület utcai oldaláról nyíló, dongaboltozatos présház eredetileg időszakos borkimérésként is üzemelt az elmúlt századok során. A présházból induló boltozott pincetorkon keresztül lépcsőkön lehet lejutni a vájt, hosszú bortároló pincébe. A hejcei lakóház a Felföldi mezőváros tájegység berendezési koncepciójának megfelelően borkiméréssel, borkereskedelemmel, fuvarozással foglalkozó mezővárosi gazda házaként lesz berendezve. A háznak 5 képzeletbeli lakója van: a gazda és felesége, a háznál maradt kisebbik fiuk, annak felesége és az ő csecsemőkorú gyermekük. A bemutatásra kiválasztott időszak: 1865 tavasza. A gazda fia borszállítmánnyal indul fuvarba. A házban az indulás előtti készülődés látszik, a hordókkal felszerelt jellegzetes hosszú kocsi indulásra készen áll a pajtában. A míves keményfa bútorok és a korszakra jellemző kerámia illetve textília segítségével lesznek érzékeltethetőek a korabeli mezővárosi gazdacsalád életkörülményei. Az épület jellegzetessége, hogy korabeli borozót rendezünk be benne, melyet bizonyos korlátozásokkal a látogatók használhatnak is. Az épület egyértelműen igazolja, hogy a 18. században a Felvidéken újjáéledt és kivirágzott az ács- és kőművescéhek segítségével, korabeli pallér-tervrajzok mintái alapján a kőépítkezés. Ezt igazolják a korábbi paraszti kőépítkezés tapasztalatait is felhasználó, a történeti stílusok ornamentális jegyeinek (kőkeretek, kőfaragások) megmaradása (8. kép). Az erdőbényei ház (II/4) - másolat Néprajzos: Sári Zsolt Építész: Bálint János A múzeumi tér bal oldalát az Erdőbényéről származó, L alakú, másolatban készülő épület zárja le. Az eredeti ház lakrésze 1770 körül, míg a további részek 1860 után épültek. A helyi kőből épülő ház lejtős szalagtelken helyezkedik el. A kőkeretes ajtókkal és ablakokkal rendelkező nyeregtetős épületet cseréppel fedték (9. kép). Az épület felső szintjén az utcai oldalon lakószoba és vendégszoba, majd a szabadkéményes konyha található. A hátsó szoba után a toldott helyiségek sorrendje: kamra, borház, istálló, kocsiszín. A lakóház alsó szintjén dongaboltozatos présház és kocsma van, amiből többágú boltozott bortároló pince nyílik. A konyhában boltozott téglakemence, az első szobában kívülfűtős kőpadkás zöld táblás cserépkályha, a hátsóban középpárkányos barna táblás kályha a tüzelő. Az épület nemcsak a szőlőkultúrára épülő mezővárosi fejlődés filoxéravész előtti utolsó időszakát mutatja be, hanem egy erdőbényei gazdag paraszt családját, amely kocsmatartással és kőmunkákkal is foglalkozik. A Kecskés Péter által készített család- és épületrekonstrukció szerint 1869. szeptemberét írjuk, amikor is Miklóssy Alajos és felesége lakják a házat, 6 gyermekükkel 631