A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Cseri Miklós-Kemecsi Lajos: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felföldi mezőváros tájegysége

A telepítési tervben szereplő eredeti, illetve másolatban megépülő tokaji, mádi, tállyai, hejcei, gyöngyösi és erdőbényei épületeket úgy választottuk ki, hogy a 18-19. századi kőépítkezés fontosabb alaprajzi és funkcionális változatait képviseljék. Ezek a lakóházak szűk beltelkekre épültek borházzal, pincével esetleg műhellyel. Az objektumok berendezéseiben a tulajdonos családok gazdasági és ipari tevékenységét hangsúlyozzuk. A múzeumi állandó kiállításban az építészet-, gazdaság-, társadalom- és ipartörténeti emlékeket a különböző életmódok és életformák együttesében kívánjuk megőrizni és bemutatni. A jellegzetes épületekben berendezendő állandó kiállítások igazolják a régió településein élők polgári öntudatát és igényességét, valamint a falusitól eltérő tárgyi felszereltségét (2. kép). A tállyai ház (II/l) - másolat Néprajzos: Balassa M. Iván Építész: Karádi Zoltán A Tállya község - korábban mezőváros - központjában elhelyezkedő, szűk városi telken álló, a 18. század végén már álló épület másolatát építjük fel a tájegység első portájaként, a mezővárosi tér indításaként (3. kép). A kőfalazatos épület földszintjén a kamra, a borház és a dongaboltozatos pince található, ez utóbbi mellett indul az épület alá kanyarodó, részben boltozott, részben vájt mélypince. A második szintre meredek lépcső vezet fel. A csehsüveg-boltozatos mennyezetű konyha eredetileg szabadkéményes volt. A konyha előteréből nyílik a hátsó kisebb és az első nagyméretű szoba. A nagyméretű helyiség eredeti gerendafödéme is megmaradt (4. kép). A 12. században betelepített észak-franciák, vallonok által lakott település (neve a tailles: irtvány, bozót szóból ered) etnikai képe a 19. századra teljesen átalakult. A múzeumunk által kiválasztott épület, jellege alapján alkalmas a mezővárosi szőlőtermesztő - borkereskedő mezővárosi polgár életmódjának bemutatására. A berendezés a 19. század közepének - második felének megfelelő minőségű igényes bútorok és textilek segítségével fejezi ki a más régiókban élőkhöz viszonyítottan magasabb nívójú életmódot. Az épülethez nem tartoztak ólak, istállók, hiszen a tállyai mezővárosi polgári életmód alapjait a kézművesség, a borkereskedelem és a szőlőtermesztés biztosította. A rendkívül szerteágazó családtörténeti kutatások alapján egy több generációs csizmadiacsalád életkörülményeit, s kézműves tevékenységét fogjuk bemutatni. Az épület mellett a mezővárosi települési rendre jellemző, szűk kőlépcsős feljárat indul majd a térről a szőlőhegy irányába. A tokaji iparosház (II/2) - másolat Néprajzos: Balassa M. Iván Építész: Bálint János A 19. század közepén épült ház, mely eredeti helyén az egykori Pap utcában állt, hiteles másolatként a történeti rekonstrukció elvei szerint épül fel, a kisméretű szalagtelken, bodrogkeresztúri kőanyagból (5. kép). Ezen az utcasoron, a település változatos birtoklástörténetének megfelelően egyaránt laktak kereskedők, iparosok, de akár extraneus szőlőbirtokosok is birtokoltak vagy béreltek itt házat. Az épületet 1849-ben már bognármester lakta, s a későbbiekben szinte emberöltőnként változtak a tulajdonosok. A kőfalazatos ház köburkolatos udvara megfelel a korabeli állapotoknak, tetőformája már a 19. század közepétől fenyőfa zsindelyes nyeregtető. Földszintjén eredetileg szoba, szabadkéményes, dongaboltozatos pitvar-konyha és inasszoba, míg a pinceszinten műhely volt található. Építése idején a nagyszobában Sárospatakon készített jellegzetes belülfűtős zöld cserépkályha áll, a 627