A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Sümegi György: „Ideje már másként érezni és gondolkodni” Levelek Lükő Gábornak 2. (1932-33, 1937, 1947)

„IDEJE MÁR MÁSKÉNT ÉREZNI ÉS GONDOLKODNI" Levelek Lükő Gábornak 2. (1932-33,1937,1947) SÜMEGI GYÖRGY Lükő Gábornak (1909-2000) a Romániai tanúim. 1931-1933. Levelezés föliratú dossziéban fönnmaradt leveleiből a Györffy Istvántól (bukaresti tanulmányainak s legfőképpen moldvai gyűjtőútjának elsőszámú mentorától) származókat önálló közleményben publikáltam.

1 E mostani levelek - a dosszié levéltartalmának a második fele - tovább árnyalják, bővítik és differenciálják azt a kapcsolatrendszert, amelyben a fiatal kutató a munkáját végezte. Míg Györffy István levelei elsősorban szakmai útmutatásul, a fiatal gyűjtőt segítő vezérfonalként szolgáltak, addig e másik csoportban a baráti-kortársi hang (Horváth Tibor, Gunda Béla) mellett a segítséget kérő (Lajtha László, Veress Sándor) és támogató, effektíven segítséget nyújtó szándékok (Roska Márton, Csutak Vilmos, Balogh Jenő) is pregnánsan megjelennek. Elsődlegesen a finom évődést sem nélkülöző Csutak Vilmos-levelek rajzolják föl reálisan az 1930-as évek elejének moldvai/romániai gyűjtési lehetőségeit, adottságait, az intézményi (múzeumi) segíthetés módozatait, áthághatatlan akadályait is. E levél-téka időhatárait két későbbi évből (1937 és 1947) származókkal azért bővíthette ki a címzett, mert a román levelezőktől (Harry Brauner, Constantin Bráiloiu) később érkezőket is e gyűjteményhez sorolta. Egyebekben pedig éppen Harry Brauner és Constantin Bráiloiu levelei adnak az egésznek erős kultúrtörténeti nyomatékot, jelentékenységet, szép példa ez a magyar-román kutatói kapcsolatok tartalmaira, az egybekapcsolódó, egymást segítő és egymás munkáját elfogulatlanul ismerő, megbecsülő attitűdre, a ritka tudósi, baráti egyetértésre. Talán túlzás nélkül kijelenthető és valós tartalmú azon állításunk, hogy a trianoni határok s a revizionista külpolitika megszabta/befolyásolta tudományos közéletben Lükő Gábor gyűjtése, kapcsolódása a Dimitrie Gusti-féle szociológiai iskolához, s egyáltalán, romániai tanulmányútja: elfogulatlan kapcsolatrendszer Lükő és a román tudományosság néhány meghatározó kutatója között. Ezt a fajta elfogulatlanságot, a román kultúra és hagyományok iránti előítéletmentes érdeklődést s mindennek román tudósok részéről történő tiszteletteli viszonzását korábban Bartók Béla képviselte és jelentette a román tudományosság számára. A magyar-román tudományos és kulturális kapcsolatok szegmensében tehát Lükő Gábor is példamutatóan jelentős munkásságot fejtett ki. Az utolsó levél-közlemény, amit Constantin Bráiloiu 1947-ben Svájcból keltezett, Lükő Gábort a debreceni Tisza István Tudományegyetem Társaslélektani Tanszékének tanáraként, a debreceni Magyar-Román Társaság vezetőjeként, folyóiratuk, a Keleti Kapu szerkesztőjeként, A nap lakodalma, román népballadák című bilingvis kötet kiadójaként éri el. Lükő ekkor még tele volt reménységgel és tenni akarással a magyar-román kulturális/tudományos és művészeti kapcsolatok terén. Ám a fordulat éve s a rákövetkező évtizedek már alig-alig hagytak reményt Lükő Gábor számára az 1930-as évek elején kialakított kapcsolatai fönntartására, a két nép, a két kultúra szolgálatára. 1 Sümegi György: „Az etnográfus mindenütt talál tanulmányozni valót." (Györffy István levelei Lükő Gábornak, 1931-33). In: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLI. Szerk.: Veres László-Viga Gyula, Miskolc, 2002. 379-387. 609