A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Pirint Andrea: Nagy Sándor eddig ismeretlen üvegablakterve a Petró-gyűjteményben

programját, megnevezve az elhunytat, akinek alakja és gondolatai köré szövődnek a további ábrázolások, s tudatosítva a képsorozat emlékmű jellegét, megteremtve a gyász hangulatát. E képmezővel mind kompozícionálisan, mind tartalmilag szorosan összetartoznak a tőle jobbra és balra elhelyezkedő képek (3., 5. kép). A mindhárom mező előterében egységesen végigfutó gyertyasor a ravatal képzetét kelti. Míg az additív módon összeálló jelenetnek a kereszt tövében térdeplő alakjai angyalokra emlékeztetnek, a szélső mezők leboruló gyászolói nagyon is földiek. Az emlékezés virágait karjukban tartva jelképezik sokaknak az ifjú tehetség halála fölött érzett fájdalmát. 7 A középső vízszintes képsort kísérő szavak a jelenettel összhangban, búcsúbeszédként hangzanak. A középső mező „Halandó, üdv tenéked szép / halálra kijelölt" felirata Békássy „Üdv te néked, szép halandó, szép halálra kijelölt!" verssorának szabadon történő idézése.

28 A jobb szélső tükrök - akárcsak az alsó sor balról második és harmadik mezőinek esetében - a terv befejezetlenségéből adódóan üresen maradtak. A bal oldali képet azonban felirat kíséri, ám a mondat csak részben olvasható: „Ahol annyi magot vetett[él] / Legyen egy [...]". A felirat konkrét forrására Békássy versesköteteiben nem sikerült rátalálni, de a mondat így is felfogható tartalma összhangban van a költői hagyaték gyakori magvetés-motívumával. A magvetést Békássy a költői hivatás szinonimájaként használja: „Költő akartam lenni, / Lantot kezembe venni, I ... A merre járok, vetni / Arany szín-magvakat, / És lelkem vágy-hevével / Színes költő tüzével / Fakasztani, növelni / Varázs-virágokat" - írja egy helyen,

29 s egy másik költeményben így szól: „Itt annyi gondolat és mindegyik enyém. / Dús földbe itt szívem erős magot vetett. / Magához vont a szív mindent, s önön terén / Virágot hajt nekem, tartós kikeletet".

30 A képmezőt kísérő felirat tehát a költői óhaj teljesülését ígéri. Mielőtt a további képmezőkről szó esne, előre kell bocsátani, hogy a Békássyemlékterv Nagy Sándor müveinek azon csoportjába tartozik, amelyet Németh Lajos „allegorikus-metaforikus" típusnak nevez. A mester fogékonysága a filozófiai kérdések iránt már igen korán megmutatkozott, s az elvont eszmék képi megfogalmazása, az erkölcsi és szellemi megtisztulás útkeresésének leképezése egész pályáját végigkísérte. Szavakkal is nehezen körülírható hitvallása vizuális eszközökkel kifejezve még komplikáltabb és még nehezebben értelmezhető allegóriákban ölt testet. Jó példa erre a Nemzeti Szalonba 1906-ban Körösfőivel együtt tervezett hatrészes üvegfestmény, melynek stilizált virág mellett álló nőfigurái - ahogyan arra Geller Katalin és Keserű Katalin is rámutatnak - csak a feliratok segítségével értelmezhetők világosan.

31 Az 1960-ban lebontott Nemzeti Szalon elpusztult üvegablakairól e helyen különös hangsúllyal kell szólnunk. Ahogy azt a műhöz készült vázlattöredék is mutatja,

32 az ablakok mindegyike egy-egy nőalakot ábrázolt, földből kinövő, „S" vonalban magasra ívelő stilizált növénnyel (6. kép). Az alakok féltő gonddal fordulnak a virág felé. Lent az alábbi szöveg volt olvasható: „Művészet virága / ismerjük, szeressük / gonddal megápoljuk / erejét növeljük / nemessé neveljük / lelkűnkké fogadjuk". A virág tehát a művészet szimbóluma, s az Nagy Sándor „in memoriam"-művei közül a Körösfői-Kriesch Aladár emlékére készített 1922-es grafikán a gyászolók fájdalmát arcát tenyerével eltakaró, lehajtott fejű meztelen nő szimbolizálja. A Ráth György emlékére rajzolt allegóriát (1905) e helyen azért is fontos megemlíteni, mert hasonlóságot mutat a miskolci kompozícióval a tekintetben, hogy ott is a sírhely körül gyülekező figurák ábrázolásával találkozunk. 28 Békássy F., 1916.1.23. 29 Cím nélkül, Békássy F., 1915. 86. 30 „Hazám: az otthonom", Uo. 48. 31 Geller K.-Keserű K., 1981.427. 32 Vázlattöredék a Nemzeti Szalon üvegablakához, 1906. tus, toll, akvarell, papír, 240x80 mm, Gödöllő, Nagy Sándor-ház. 601