A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Pirint Andrea: Nagy Sándor eddig ismeretlen üvegablakterve a Petró-gyűjteményben
Békássy Ferenc neve - köszönhetően a posztumusz-köteteknek és az általuk kiváltott visszhangnak - az 1910-es évek második felében ismerősen csengett a magyar közönség előtt. 17 Az irodalmi érdeklődésű Nagy Sándor - a Békássy családdal való ismeretség nélkül is - érdeklődéssel fordulhatott az ifjú költő tragédiája felé. A Békássy emlékét idéző korabeli írások hangvételét - még akkor is, ha azok a szépirodalmi értékek aspektusából törekedtek bemutatni a szellemi hagyatékot - az a korszakra nehezülő általános gyász jellemzi, amely az értelmetlen háború pusztításai nyomán szükségszerűen töltötte meg szubjektivitással a tárgyilagosságra törő előadásmódot is. Kosztolányi egy halálképet idéző Békássy-versidézet után így ír: „Gyakran szomorúan lapozok erre az oldalra, és elolvasván, erőt vesz rajtam az elérzékenyülés". 18 Tóth Árpádnak 1918-ban kelt levele kordokumentumként érzékelteti a finom lelkületű művészemberek hangulatát: „Nehéz idők ülnek rajtunk... Csak túl kell élni a mostani nehéz időket! De hát, ha azt a szörnyű négy esztendőt át tudtuk kínlódni, még ezt a pár keserves hónapot is csak kibírhatjuk! Persze, az ember hangulatai változnak, a remény »szürkéjébe« még belebelefeketít egy-egy baljós esemény, egy-egy megrázó haláleset. Engem mostanában Békássy Ferenc tragikus sorsa foglalkoztat. ... Most a tanulmány kötete került a kezembe, ragyogó dolgok vannak benne... Megrendül az ember minden nemesebb hitében, mikor egy-egy ilyen lélek szörnyű, buta és vak pusztulásáról kell tudnia!" Békássy alakja - ahogy azt már a Babits által írt nekrológ is az olvasó elé állította - a világháborúban elesett kimagasló tehetségek jelképeként élt az emlékezetben. A pacifista gondolkodású, szeretetvallást gyakorló Nagy Sándort több alkalommal is foglalkoztatta az értelmetlen világháború áldozatainak emléket állító mű koncepciója. 1916-ban Várnai Zseni „Gracchusok anyja" című verseskötetéhez rajzolt címlapot, ahhoz a kötethez, amely a költőnőnek a háborús halottakat elsirató verseit gyűjti egybe. 1918-ban a háború áldozatainak emlékére készített hatdarabos mozaik-frízsorozatot állított ki a Nemzeti Szalonban, 20 s mint ahogy azt Geller Katalintól, a művész monográfusától megtudjuk: „később is foglalkoztatta az emlékállítás gondolata". 21 A Békássyemlékterv tehát „tartalmát" tekintve nem áll idegenül az életműben. A képzőművész azonban nem csupán az olvasmányélmények ösztönzésére foglalkozhatott a fiatal költő - mint áldozati szimbólum - „emlékművének" koncepciójával. Nagy Sándor unokájának szóbeli közlése szerint Nagy Sándorék jó kapcsolatban voltak a Békássyakkal, és többször is megfordultak a család óbaroki kúriájában. 22 Óbarokban tulajdonképpen a költő nagynénje, Békássy Elemérné élt, s házában rendszeresen tartott összejöveteleket. A meghívottak egy azonos társadalmi nézetet valló értelmiségi körbe tartoztak, amely körnek irányultságát leginkább Szabó Ervinnek, a szocialista mozgalom 17 Békássy alakjáról és irodalmi munkásságáról az említett közírókon kívül mások is (Schöpflin Aladár, Pékár Gyula, Boros Ferenc, Farkas Zoltán, Mándy Gyula) megemlékeztek a legkülönfélébb népszerű sajtótermékekben (pl. Vasárnapi Újság, Budapesti Hírlap). A Békássy Ferencről és müveiről szóló írások legteljesebb listáját közreadja: Éder Z., 1989. 64-66. Megjegyzendő továbbá, hogy Békássy emlékezete Angliában is elevenen élt. Számos angol kortárs írt róla, s bár a szigetországról nézve a magyar fiatalember háborús ellenség volt, barátainak közbenjárására nevét felvésték a cambridge-i King's College hősi halottai emlékének szentelt kápolna kapupillérére. 1925-ben Békássy Istvánné válogatásában kiadták angol nyelvű verseinek kötetét (Adriatica and other poems. Published by Leonard and Virginia Woolf at the Hogarth Press. London, 1925.) 18 Kosztolányi i. m. 507. 19 Tóth Árpád 1918. november 28-án kelt levele. 20 A Céhbeliek második kiállítása, Nemzeti Szalon, kat. sz.: 97/a-f. A frízsorozat az „Ideális emléktervezet"-hez készült. 21 Geller K., 2003. 173. 177. jegyzet 2 Yvette Bower szóbeli közlését Őriné Nagy Cecília, a Gödöllői Városi Múzeum munkatársa továbbította felénk. 599
