A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Goda Gertrúd: Europer műremekkel egy miskolci legenda nyomában (Elisabeth Vigée-Lebrun- és Latkóczy Lajos-kutatás az Internet segítségével)
vigyáz. Szinte egy 19. századi Szent Anna harmadmagával (Mettercia) ikonográfiának megfelelően, amit igencsak nagy előszeretettel emlegettek E. Vigée-Lebrun családi csoportképeivel kapcsolatban is! E mű jelentőségét abban látom, hogy Latkóczy a nagy, családi tradíciót festői módon e képen belül próbálta továbbéltetni. Vigée-Lebrun képei úgy tükrözik a rousseau-i családmodell légkörét, ahogyan az a francia uralkodóház magánéletére is hatással volt. Mária Antoinette-et először minden bizonnyal emlékezetből festett arcképével kereste fel, amivel azután XVI. Lajos francia király vitathatatlanul fényűző életet élő, de jóhiszemű feleségének elnyerte rokonszenvét, s megbízást kap további számos munka elkészítéséhez. (Több ötletes kompozíció, hiteles másolat, vagy más néven másodpéldány született, azok számát mintegy 30-ra szokás tenni.) Mária Terézia családkoncepcióját Antónia lánya, mint Mária Antoinette királynő eleve átviszi a francia udvarba, s E. Vigée-Lebrunnél már nem csak a luxust túlhajszoló divatdiktátor jelenik meg az egész alakos portrékon, hanem mint gyermekei nevelésére nagy gondot fordító dinasztikus anya is. Az a közvetlen hangvétel, ami e müvekből árad, egy eredendő rokonszenvet feltételez a királyi modell és a festő között. Antoinette-t időnként még át is „öltöztetheti" a művészi hatás érdekében, s a jó viszony több további jelben is megnyilvánul a különben egymással egyidős, gyermekeiknek is azonos időben örvendő fiatalasszonyok között. Van még egy fontos mozzanat, ami öszszekapcsolja őket. Ez maga a festőművészet szeretete! Mária Antoinette a bécsi udvarban igen jó színvonalon sajátította el a portréfestészetet, 3 bár azt később nem művelte olyan magas szinten, mint nővére, Mária Krisztina nápolyi királyné, de a művészetek iránti hódolata őszintének bizonyult. (Arisztokrata modelljei közül különös előszeretettel vonzódott E. Vigée-Lebrun azokhoz, akik maguk is foglalkoztak az ő szépmesterségével, s ezek közé tartozott a magyar Esterházy Miklós herceg is. 24 ) E. Vigée-Lebrunnek a fent vázolt kapcsolata a francia uralkodói házzal bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy a fékezhetetlen népharag elől férjét és minden vagyonát hátrahagyva egyetlen kislányával fejvesztve meneküljön. Ez 1789. október 5-ről 6-ra virradóan történt az emlékirat szerint. 5 A Miskolcra került emblematikus alkotás, ha akarjuk egy művész bravúrosan elegáns önarcképe, de ha tüzetesebben megnézzük, egy egész korszakot lezáró hitvallás, amiben a művész vállalja Mária Antoinette-hez fűződő - talán azt is mondhatjuk - emberközeli kapcsolatát. Az alapmű az, ami Firenzében az Uffizi-képtár nevezetes Önarckép Gyűjteményében található, és 1790-re datálódik. Ekkor már első emigrációs állomásán, Bolognán, Rómán, Nápolyon túljutott, éppen a pártfogó királyné HabsburgLotharingiai családjának portréin dolgozván. Ugyanakkor olyan önarcképekkel foglalkozik, amiben szabadon mutathatja be tehetségét és művészi leleményét. Nem véletlen, hogy maga is ezeket tartja a legjobbaknak, s ezekkel nyer felvételt az itáliai városok akadémiáira. 26 21 Internet Google - Vigée-Le Brun's'Paint - Art Page 5. 22 Lengyel L. 1999. - Lengyel László: Uralkodók, szentek és amatőrök. XVIII. sz.-i portré-miniatűrök a Habsburg-Lotharingiai Házból- Kiáll. kat. 1999. Pécs. 23 Búzási Enikő: Az Esterházyak családi arcképe (A tatai Kuny Domokos Múzeum Gyűjteményei III.) 32-33. 24 Mme Vigée 1869. I. kötet 24. 25 Sergio Negri: Uffizi - Corvina, 1992. 98., 77. 26 Internet Google - Vigée Le Brun's'Paint - Art Page 6. 589
