A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Goda Gertrúd: Europer műremekkel egy miskolci legenda nyomában (Elisabeth Vigée-Lebrun- és Latkóczy Lajos-kutatás az Internet segítségével)

rokokó, kicsit pejoratívan megítélve royalistának tartott E. Vigée-Lebrunt a magyar művészettörténeti szakirodalomban 1940-ben említik utoljára, addig a nagyvilágban munkásságának új tisztelői vannak. - Lásd Internet: (Google Vigée Le Brun's Paint) ahol az angolszász kultúrában elterjedt neve alatt található meg. A világháló segítségével viszont annyira bőséges információhoz és műtárgy-reprodukcióhoz jutottam, hogy szinte új alkotóként kellett foglalkoznom a művésszel és a kalandokban is bővelkedő életúttal, - ami önmagában is igen izgalmas feladatot jelentett! A képzőművészetet népszerűsítő egykori kiadványban a 18. századi francia festészetről Gombosi György megfogalmazásában a következő olvasható: „...egy bizonyos leplezetlen erotikum nyilvánul meg abban, ami fokozódik Flagonárd-nál. Flagonárd fiatalon kiforrt tehetség, aki pompás vázlataival bámulatba ejtette mestereit éppen úgy, mint az utókort, s bizonyos értelemben ellenlábasa neki Greuze, szentimentális életképek festője, aki a kor pikantériájával egy bizonyos szenvelgő naivitást helyezett szembe. A naiv, édeskés hang tisztább megszólaltatóra talált tanítványában, Elisabeth VigéeLebrunben, XVI. Lajos udvarának kedvenc arcképfestőjében." (Műtárgymellékletként a művésznőnek az Uffizi-gyüjteményben lévő önarcképrészlete került a kötetbe, ami az egyik legnépszerűbb alkotása E. Vigée-Lebrunnek, s amiről ma már tudjuk, több, hiteles másolatot is készített a művész maga. A beazonosításhoz ez az emlékkép segített hozzá, bár a fekete-fehér reprodukció csupán a festőművész arcképét ábrázolja!)

8 A korszak festőművészeti alkotásait értékelő rangsorban azért elgondolkodtató, hogy E. Vigée-Lebrun 1940-ben egyáltalán helyt kapott, sőt mi több, legnépszerűbb önarcképének részlete is közlésre került ugyanakkor, amikor neves kortársa és egyetlen, hozzá mérhető riválisa, Angelika Kauffmann (1741-1807) festőművésznő, aki kitűnő alkotásával szerepel is egyik legfőbb kultúrhistorikus büszkeségünkben, az Esterházy Gyűjteményben, nem érdemesült a szerző figyelemére! E tény arra enged következtetni, amit végül is alátámasztott E. Vigée-Lebrun emlékirata. Kapcsolatban állt a külföldön tartózkodó, diplomáciai szolgálatot betöltő, de akár a Rákóczi-szabadságharc bukását követően Franciaországban élő magyar arisztokratákkal, akiket megörökítő szép arcképei, mint tiszteletre méltó eredmények benne lehettek a régebbi szakma köztudatában.

9 (E feltevésemet azután hamarosan müvekkel sikerült alátámasztani.

10

) Ezek a nagyon komolyra vehető adalékok egyfajta olyan orientációval biztattak, aminek bár elfelejtett, de valami tradicionális vagy életrajzi háttér szolgáltathatta az alapját. Figyelemre érdemes, hogy férje, mint a festészettel felhagyó műkereskedő, műértő is helyt kapott az 1882-es kiadású Magyar Lexikonban, ami ugyancsak egy egykor jól prosperáló, élő magyar kapcsolatra enged következtetni. Érdekes, hogy ez a lexikon a festőművésznőt nem mutatja be, ellenben a férje jelentőségét rajta keresztül érzékelteti, mégpedig így: „Lebrun (fr. ejted: lebrön) Jean Baptiste Pierre, szül. Párizsban 1748., megh. 1813-ban nevezetes műkritikus. - Neje Mária Lujza Erzsébet (szül. 1755. ápr. 16., megh. 1842. március 30-án) ismert festőnő". 8 Mme. Vigée 1869. II. köt. 368-369. - Souvenirs de Mme Vigée Le Brun „Emlékeim" Párizs, 1869. 1792-ben Bécsben a számadáskönyv szerint elkészítette az alábbi portrékat: „La comtesse Palfi, La princesse Lichtenstein, La comtesse Lichtenstein en Iris, La princesse d' Esterházy en pied, revant au bord de la mer." E képek sem az Esterházy-, sem a Pálffy-gyüjteménnyel nem kerültek hazánkba. 9 Internet - GOOGLE Vigée Le Brun's'Paint Art Page 50. alatt a fent közölt alkotások reprodukciói is megtalálhatók. (Lichtenstein Gyűjt.) 10 Mme. VIGÉE 1869. II. kötet 249-250. Eugene Fasquelle kiadó jegyzetei alapján. 583