A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Mizser Lajos: Helynévmagyarázatok – 1248

HELYNÉVMAGYARÁZATOK -1248 MIZSER LAJOS A Heves Megyei Levéltár ME. 852. szám alatt őriz egy IV. Béla korabeli oklevelet. Nem az eredeti maradt ránk, hanem I. Károly (Róbert) 1326. évi megerősítő levelében. Az oklevélben 55 magyar szórvány (helynevek) maradt ránk. Ezeket igen precízen írták le. Nyelvtörténeti tények alapján bizonyítható, hogy az elnevezések a XIII. század közepének a nyelvállapotát tükrözik, és nem az Anjou-korét. Bubek Detre nádor tartalmilag átírta 1399-ben (pl. nem szerepel benne a várépítési engedély), s ezt az átírást a későbbiekben egészen a XVIII. század végéig több mint tízszer idézték, sőt még németre is lefordították. Nyomtatásban először Fejér György jelentette meg Codex diplomaticusában (Buda, 1829-1844) a szórványokra vonatkozóan több olvasati hibával (pl. a fyuzerku-i Tizenku-nek olvasta). A német fordításokban megjelenő olvasatok pedig egyenesen katasztrofálisak. így kénytelen voltam magam nekilátni. Az ME. 832. regesztáit közölte Sugár István (Borsodi oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. 12451521. Miskolc, 1908. 134-5). Az oklevelet eredetiben a rövidítések feloldásával és magyar fordításban is megjelentette Kondomé Látkóczki Erzsébet (Eger, 1997. 13-15). Mindkettő megerősített abban, hogy helyesen olvastam el a szórványokat. A leírásban összesen 55 földrajzi nevet (helységnév, víznév, hegynév és egyéb külterületi név, tájékozódási pont) találhatunk hat megyéből. A neveket megyék szerint alfabetikus sorrendben magyarázom, f ]-ben megadom az egykori - az általam megfelelőnek ítélt - kiejtési formákat is. Az idegen nyelvi megfelelőket csak akkor adom meg, ha az illető helység nem a Magyar Köztársaság területén fekszik. A lábjegyzetektől kénytelen voltam eltekinteni, mert ezek száma elérte volna a kétszázat. Az irodalomjegyzékben a nevek is ABC-sorrendben következnek, így anyagomat könnyű ellenőrizni. Az adatokat a helyszíneken magam is ellenőriztem. Ez Borsod megye vonatkozásában nem is esett nehézségemre, mivel éppen a környéken nőttem fel. Hadd ne mulasszak el egy érdekes néprajzi adalékot! Igaz, hogy ez a tudományosságtól messze áll, de ne menjünk el mellette szó nélkül. Néprajzi gyűjtésem során hallottam az alábbi mondát. Ahol most a Bogács-Bükkzsérc felé vezető út van, ment egykor egy ember. Kezében egy szélke, abban pogácsa, zsír, avas vaj volt. Az ember elbotlott, a szélke eltört, tartalma szertegurult. Amerre a szélke cserepei estek lett Cserépfalu, amerre a pogácsa (helyi ejtéssel: bogácsa) Bogács, amerre az avas vaj („rossz vaj") Noszvaj, amerre a zsír pedig (Bükk)Zsérc. Népi magyarázatok ugyan, de semmivel sem rosszabbak, mint a később említett „tudományos" magyarázatok (1. Miklós-lyuka). Belső-Szolnok megye Deeskana [déskana]: Későbbi nevén: Désakna. Ez a helységnév már 1236-ban előfordul Deesakana formában. így a leírásunkban szereplő forma nem tollhiba, hanem szabályos hangfejlődéssel (az ún. két nyílt szótagos tendencia, vagy ha jobban tetszik: a Horger-törvény alapján) jött létre a mai alak. A mi formánk éppen a köztes állapotot mutatja. Jelentése: Dés nevű ember sóaknája. Mai román neve: Ocna Dejului, a magyar név tükörfordítása. 555