A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Veres László: Az üvegmüvesség történetének kutatása

Az 1970-es évektől felhalmozódott új kutatási eredmények lehetővé tették a kárpát-medencei rusztikus vagy parasztüvegek formai, díszítési sajátosságainak meghatározását, az üvegművességben betöltött szerepének kijelölését. E problémakör összegzését jelentették Veres László Magyar népi üvegek és Magyarország 17-19. századi parasztüvegei című kismonográfiái.

23 E összefoglaló feldolgozásokból egyértelművé vált, hogy a Kárpát-medence területén több mint 110 kisebb-nagyobb üvegkészítő üzem, más néven üveghuta működött, amelyek döntően a társadalmi szerkezetből adódó elvárásokhoz igazodva egyszerű, de ugyanakkor változatosan díszített közhasználati üvegeket állítottak elő. Ezen feldolgozások érdeme az is, hogy a parasztüvegek népművészeten belüli helyének, szerepének tisztázására is sor került. Az 1975-ben kiadott Magyar népművészet című, rendkívül értékes és reprezentatív anyagot felvonultató, a magyar népművészetet bemutató kötetben még mindig csak egy szenteltvíztartó képviselte a paraszti, mezővárosi, polgári használatban levő üveget. Borsos Béla üvegművészetet bemutató monográfiája harmadik lényeges hiányosságát elsősorban a régészet számolhatja fel, mivel a középkor emlékeinek döntő része elpusztult, vagy a felszín alól hozható napvilágra. Borsos munkássága idején már számos helyen történt, vagy folyt régészeti kutatómunka. A régészet munkamódszeréből következően - ami a feltárást és a publikálást jellemzi -, Borsos csak Höllrigl József publikációjára és feltáró régészek szóbeli közléseire támaszkodva rögzíthette véleményét. Az elmúlt évtizedekben lezajlott ásatások eredményeinek egy részét már a szakirodalomból is megismerhetjük. Az ásatások jelentős számban hoztak felszínre középkori üveghutákat és döntően üvegtöredékeket. Ezek segítségével ma már bemutatható a Kárpátmedencében folytatott termék-előállítás technológiai és művészi színvonala egyaránt. A Buda, Diósgyőr és Visegrád királyi várak feltárásaiból származó üveganyag sokrétű vizsgálatát ismerhetjük meg H. Gyürky Katalin és Mester Edit munkáiból.

25 A középkori várak, kastélyok üveganyagának feldolgozására pedig bőséges irodalom szolgáltat adalékot: Baláca, Eger, Pacin, Ozora stb. E régészeti közlemények tényekkel támasztják alá azt a korábbi hipotetikus feltevést, hogy a magyar üvegművesség korai fejlődése sokirányú hatásnak volt kitéve, de a külföldi termékek mellett mindig jelen volt a magyar áru, amelynek sajátossága csak bonyolult kémiai, vegyelemzési módszerekkel rekonstruálható. A velencei üvegművészet mellett a bizánci és a német hatás is mutatja, hogy az iparművészet ezen ágában is a Kárpát-medence területén a formakincs, a stílusirányzat, a technológia sokrétűen keveredve önálló, egyedi tulajdonságokat eredményezett. Közel másfél évszázad kutatásai, de különösképpen az elmúlt közel fél évszázad eredményei alapján újból megkísérelhető a magyar üvegművesség történetének átfogó bemutatása. Veres L, 1989., 1997. Fél E.-Hofer T., 1975. H. Gyürky K. é. n.; 1971.; Mester E., 1997. 545