A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Patay Róbert: Középső rézkori temetkezések és telepnyom Mezőkövesd, Patakra járó-dűlőből

A bodrogkeresztúri és hunyadihalmi kultúrák egymáshoz való viszonyával az utóbbi évtizedekben többen foglalkoztak. Bodnár-Kutzián I. a tiszapolgár-basatanyai temető elemzése kapcsán vetette fel, hogy a hunyadihalmi kultúra (őnála: csoport) népessége már a bodrogkeresztúri kultúra kései fázisában betelepült az Alföldre és a két kultúra egy rövid ideig együtt élt (BOGNÁR-KUTZIÁN 1969, 55-57). Későbbi nézete szerint a hunyadihalmi kultúrát két fázisra lehet bontani: idősebb szakaszát a bodrogkeresztúri B. fázisával tartotta egyidősnek. Ebben az időszakban a hunyadihalmi leletanyagban megtalálhatók a bodrogkeresztúri jellegű karcolt díszek csakúgy, mint a korongos tapadású fülek. A fiatalabb, önálló időszakban a déli eredetű HunyadihalomSalcuta IV. kultúra átvette az uralmat az Alföldön, ez jelentette a bodrogkeresztúri kultúra végét. Erre az időszakra már nem jellemző a karcolt díszek használata (BOGNÁRKUTZIÁN 1972, 194-209; BOGNÁR-KUTZIÁN 1973, 32-38, 44-48; BOGNÁRKUTZIÁN 1973a, 306-309, 313-314). A romániai leletek feldolgozása során P. Román elfogadta ezt a felosztást, a Báile Herculane III-Pestera Hotilor-Cheile Turzii-Pecica lelőhelyek anyagát párhuzamosította a hunyadihalmi kultúrával (ROMÁN 1971, 117123). Korábban Patay P. is a fiatalabb bodrogkeresztúri horizont és a hunyadihalmi csoport egyidejűségét ismerte el (PATAY 1974, 49-50, 52, 62), ám a hitelesen feltárt hunyadihalmi lelőhelyek - Tiszafüred-Majoros, Tiszavalk-Tetes, és főleg tiszalúc-sarkadi telep - nyomán megváltozott véleménye. Bizonyította, hogy az önálló hunyadihalmi kultúra követi a bodrogkeresztúri kultúra B. fázisát (PATAY 1987, 113-114; PATAY 1995, 110). A két kultúra között genetikus összefüggést feltételez, a hunyadihalmi kultúrát a bodrogkeresztúri kultúra továbbfejlődésének tekinti (PATAY 1987, 113-114). A hunyadihalmi kultúra (csoport) önálló fellépését más kutatók is elismerték (ECSEDY 1973, 12-13; KALICZ 1980, 51; KALICZ 1985, 33; RACZKY 1988, 38; RACZKY 1995, 51), a két kultúra rokonsága is elfogadott (BOGNÁR-KUTZIÁN 1973a, 306-307; ECSEDY 1973, 17). Nem ismeretlen jelenség, hogy a bodrogkeresztúri kultúra temetője és a hunyadihalmi kultúra leleteit tartalmazó objektumok egymás mellett kerülnek elő. Tiszavalk-Kenderföldeken Patay P. ásatásától kb. 100 méterre, de ugyanazon a dombháton, Mérey-Kádár E. tárt fel két, hunyadihalmi anyagot tartalmazó gödröt 1954-ben (PATAY 1970, 21, 15. j.; PATAY 1978, 7). Tiszavalk-Tetesen szintén Patay P. találta meg a bodrogkeresztúri kultúra korai fázisában sorolt temető mellett a hunyadihalmi kultúra gödreit (PATAY 1978a; PATAY 1979). A két kultúra elterjedése majdnem pontosan fedi egymást, időben nem egymás mellett, hanem azonos területen, egymást követően léteztek (PATAY 1987, 113-114). Ezen elképzelés irányába mutatnak a Mezőkövesd, Patakra járó-dűlőben feltárt leletek is.

6 6 Az ásatás során Nagy S. József volt munkatársam, Ő készítette a sír- és tárgyrajzokat is. Az 1. képet Marton Tibor rajzolta. A rajzok képtáblákba való szerkesztését Zoltán S. Péter végezte el. Segítségüket ezúton is hálásan köszönöm. Szintén hálásan köszönöm Horváth Ferencnek a lektorálás során tett hasznos észrevételeit. 53