A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Csíki Tamás: A néprajz- és történettudomány kapcsolatának problémái a dualizmus időszakában és a két világháború között

valamint a „kitalált" hagyomány szilárd egységének képzetével egészült ki, ami majd a kutatások szemléletét és módszertanát is alapvetően determinálta.

4 Vagyis a néprajz kialakulásától a nemzeti fejlődés közép-kelet-európai: kultúrnemzeti típusához, illetve a népi nemzettudat formálásához kínált tudományos argumentációt, ami időről időre egyértelműen (s majd látjuk, eltérő módon) jelölte ki tudománypolitikai státusát, s ami intézményesülésének lehetőségeit is meghatározta. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a néphagyomány, továbbá a nyelv, etnikum és kultúra vizsgálata a multietnikus történeti Magyarországon kettős, bár felettébb egyenlőtlen alternatívát kínált a néprajz számára: egy hungarocentrikus, valamint egy egyetemesebb látószög érvényesülését. Az előbbi - a romantikus nemzetkarakterológia jegyében - a népi-nemzeti karakter meghatározására tett kísérletet, s képviselői közül Guzmics Izidort, Vedres Istvánt, Mokry Benjámint, Edvi Illés Pált említhetjük, akik a nyelvet tartották a népi jelleg fő hordozójának." Az ezzel szembeforduló irányzathoz pedig (a teljesség igénye nélkül) a történeti Magyarország valamennyi nemzetiségének etnikus történetét kutató Hunfalvy Pált, vagy a mitológiai kutatásaihoz a közép-keleteurópai népek hagyományát ugyancsak felhasználó Ipolyi Arnoldot sorolhatjuk. A szepességi német parasztcsaládból származó Hunfalvy programszerűen is eljutott e stúdium tudománypolitikai szerepének kijelöléséig. 1876-ban ugyanis úgy fogalmaz, hogy „Magyarország ethnographiaja, természet szerint, valamennyi népet tárgyal, melyek a területén laknak. A nép tágabb jelentésű a nemzetnél. Magyarország népe magába foglalja az ország összes lakosságát, de ez annyi nemzetre oszlik, ahány nyelv uralkodik az országban. .. A nép fogalmában az ország, a tartomány, a föld a fő ismertető." A szerző tehát a Volkstumskunde 19. századi előzményeinek ismeretében utasítja el az államnemzet eszméjét, ami etnológiai, illetve társadalomelméleti érdeklődéssel, a társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek vizsgálatával kapcsolódik össze. Ily módon a nyelv és a kultúra által meghatározott nemzetfelfogás a társadalmi nézőponttal egészül ki,

7 ami az egyetemes etnológia egy sajátos közép-európai adaptációját: a nemzetiségek etnikus történetét előtérbe helyező változatát, valamint egy etnoszociológiai nemzetkép megteremtését biztosíthatta (vagy biztosíthatta volna). Miként viszonyult mindehhez a dualizmus kori történetírás? Az utóbbi időben igazolást nyert, hogy a kultúrnemzeti modellel szemben az államnemzeti modellt követve, az állam történeti egysége és kontinuitása vált számára prioritássá. A soknemzetiségű Magyarországon ez szolgálhatta ugyanis a nemzetállam megteremtésének politikai programját, s biztosíthatta a történeti-politikai nemzet hegemóniáját.

8 Ebből következően éles ideológiai szakadék választotta el a dualizmus kori néprajz- és történettudományt. Az utóbbi közömbös maradt azokkal az ádáz küzdelmekkel szemben, amit a magyar és a nemzetiségi etnográfusok vívtak a néphagyomány némely elemének (pl. a népballadák) etnikai eredetéről, míg az előbbi természetszerűen figyelmen kívül hagyta az állam történeti kontinuitásának politikai argumentációját. Vagy Hunfalvy és Ipolyi legfeljebb durva kritikákra számíthatott a köznemesi-nacionalista történetszemlélet részéről, míg őstörténeti kutatásaik reflektálatlanok maradtak. (Talán 4 Bátky Zsigmond már 1906-ban egyértelművé tette, hogy az etnográfiának a „társadalomtannal" szemben, az anyagi és szellemi kultúrvagyont magába foglaló „kultúrtanra" kell összpontosítania. Bátky Zs., 1906. 4., Vö. Gyáni G, 2002. 30-32. 5 Róluk bővebben Kása i. m. 51-53. 6 Idézi Kosa i. m. 97. 7 R. VárkonyiÁ., 1973. II. 372-373, Sárkány M., 2000. 34-35. 8 Gyáni G, 2003. 65-67. 526